Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-16 / 16. szám
1922 HVAtfGámKUSOK liAPtIA 9 századból bukkant elő ez a hárombetűs doktor? Hol tartotta akkor a szemét, mikor katolikus püspököket neveztek ki? Mindez még nem elég a hárombetűs doktornak. Elmondja, hogy a protestáns egyházszemélyek a legutóbbi országbírói tanácsban úgy érezhették magukat, „mint a meggazdagodott láncos, vagy a tőzsdeügynök, mikor régi kastélyt vásárol s megtekinti benne a családi ereklyéket, melyeket most őseivé fogadott. . Nos, doktor ur, tovább már nem követjük igazán szennyes Írását. De van egy kérésem Bangha jezsuita páterhez, mint a „Magyar Kultúra“ főszerkesztőjéhez. Teljesen tudom méltányolni a katolikus egyházat, hogy a legkülönbözőbb lelki összetételű és hajlamú embereket a vallásos életben egyesíteni s a maga céljainak szolgálatába állítani tudja, de vájjon Bangha a maga lelkiismeretével össze tudja-e egyeztetni, hogy egy ilyen nemzetbomlasztó egyén az ő lapjában kiélje magát? Mert Bangha előtt csak nem kétséges, hogy mi protestánsok, tagjai vagyunk a magyar nemzetnek! ______ Dr. Benigny Vilmos. A hercegprímásnak a Szent István Társulat közgyűlésén elhangzott beszédét — mely az összes magyar keresztények összefogásának lehetőségét hangsúlyozta — evangélikus részről Zsilinszky Endre, a .Szózat" főmunka társa elismerő vezércikk keretében, Dr. Raffay Sándor püspök pedig az Egyesült Kér. Nemzeti Liga pécsi gyűlésén elhangzott hosszabb beszédben méltatta s püspökünk a felénk nyújtott kezet a nála megszokott egyenes nyíltsággal s magyar melegséggel szorította meg. Sajnos azonban igaza van a Kálvinista Szemlének abban, hogy a r. katolikus egyházban minden hierarchisztikus centralizáció mellett sincs a prímásnak hatalma arra, hogy a főleg jezsuita és egyéb szerzetesi aggresszivitással szemben a maga békülékeny programmját vigye keresztül. 1 anugy. Visszhang a karácsonyi szózatra. A parancsoló vezéri hang helyett óvatosságból félő hangon szólalt meg a vezér, mintha számolt volna azzal a szomorú ténnyel, hogy a szózatát úgysem hallják meg; mert vagy alusznak, vagy nem akarják meghallani. És igy is van! De hogyan is gondolta szeretett ifjú vezérünk azt, hogy egy kürtszóra a közönyök erős Jericho falai ledőlnek s hazánk minden ev. tanítóját szivére ölelheti, mint ezt kifejezni oly könnyű volt? Honnan a túlzott jóhiszeműség, hogy a tanítóság zöme olvas? Csak olvastat, de nem olvas. Irat, de nem ir. Számoltat, de nem számol a jelennel, annál kevésbbé a jövővel. Folytassam tovább? Csak a jobbérzésüek bánatát fokoznám! Tömörülni? Az önzés sárba huzó salakjától 'nem tud. Inkább veszti a tó tükrében biztos falatját, semhogy megosztaná. Hinni? Hisz az, ki vallásának exisztenciális tragédiáját méla hindu módjára álmos szemekkel szemléli? Lehet ott a reménynek bimbója, hol a hitnek nincs gyökere, a szeretetnek nincs élő törzse? Feleljen a kérdésekre az élő lelkiismeret! Csak egy kérdésre feleljen, vezérem. Hát annyira jutottunk, hogy az ev. tanítókhoz intézett szózatban is a ref. püspököt szólaltatjuk meg? Hát nincsenek nekünk arany- szavu nagypapjaink? Én, ki ismerem ideális gondolkodását, egy kis szépséghibának tudom ezt, de lehetnek olyanok, kik ebben kiállított szegénységi bizonyítványt látnak. Olvasom a ref lapokat, kát. Nemzetnevelést, a Gör. Kath Népiskolát, de soha seholsem láttam idézni nagypapjaink szinarany szavait. (Erre engem is figyelmeztettek, ezért figyelmeztetek én is mást.) A tanácskozásra gyűlt „hét“ vezér igy nem fogja elfoglalni e hazát, ha taktikáján nem változtat. A mozdulatlan hegyhez kell menni, a barlanglakót otthonában felkeresni. szüntelenül agitálni Legelső teendő az ág hitv. ev. tanítók egyetemes orgánumának az „Evangélikus Népiskoládnak feltámasztása, mely hivatva volt, van és lesz a közszellemet fejleszteni és ápolni. Ha minden felekezet tanítója közelebb húzódik a pásztori tűzhöz, jobban éleszti őrtüzét, kell, hogy az ev. tanitóság is élessze a lutheri tüzet, azt a tisztító, fényt, meleget árasztót, mely el nem csüggeszt hányt-vetett sorsunk között. Az, ki tudja, hogy a mostani golgotliai mély sóhajt, a szenvedést, a halált a feltámadás kell hogy kövesse, az tudja azt is, hogv necsak magunkért imádkozzunk és dolgozzunk, hanem másokért is. Tegye meg mindenki kötelességét. Előre másokért. (s). •iiiiiimiiiiiiMmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiimimiimiiiimmmiiiiimiiiiiiim Könyvek és folyóiratok. A „Diákvilág“. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség havi folyóirata ismét megjelent, február március összevont számával és ezzel megindította XII. évfolyamát. Mivel a régi előfizetők névsora még a proletárdiktatúra alatti zavarok közben elkallódott a Diákszövetség akkor elrekvirált helyiségében, a Diákszövetség vezetősége ez utón is felkéri mindazokat, akik az elmutl év folyamán a „Diákvilág“ olvasótáborához tartoztak, szíveskedjenek előfizetéseiket Budapest, VII., Hársfa-u. 59/b, beküldeni. Előfizetési dij: folyó csonka évfolyamra 60 kor, diákoknak 40 kor. A Debreceni Lelkész! Tár áprilisi számában R. I. behatóan ismerteti Dr. Kuyper Ábrahám Hollandia egykori miniszterelnökének a kálviniz- mus lényegéről irt s a holland-magyar kálvinista könyvtárban megjelent munkáját. Az ismertetett könyv a kálvinizmusnak mint világnézeti rendszernek és mint közművelődési programmnak lényegét hatfel olvasás keretében körvonalozza, melyeket Kuyper az erősen orhodox kálvinista északamerikai princetoni egyetemen ‘még 1898 ban tartott. A füzetet egy orgonaszentelési beszéd, nagypénteki, húsvéti stb. elmélkedések egészítik ki. Borsos Károly: Kálvinista világnézet Előszóval és utószóval ellátták Révész Imre és Tankó B 31 lap. — Mezőtúr 1922. Borsos, mezőtúri fögimnáziumi igazgató eme kicsi, de tartalmas könyve igen figyelemreméltó kísérlet. A világnézetek — korunkat annyira jellemző — harcában próbálja a heidelbergi hitvallás alapján a kálvinizmus világnézetének alapelveit leszögezni, kifejtvén annak állás- foglalását az állam, tudomány, szabadgondolkodás, liberalizmus, szociáldemokrácia, marxizmus, bolsevizmussal, stb. szemben. — Jótékonyan hat az olvasóra, hogy amit a szerző nyújt, nem száraz téma, hanem erős érzéstől, szilárd meggyőződéstől áthatott személyes hitvallomás. A munka időszerűségét és becsét dokumentálja Révész l.-nek, korunk szellemét ecsetelő bevezetése és a világnézet tanításának jelentőségeit és módját kiemelő zárszó, mely Tankó B. egyetemi tanártól való — Bizony, mi evangélikusok is gondolkodhatnánk már a lutheri világnézet rövid és népszerű ismertetésére, ami azonban aligha fogna általános tetszéssel találkozni, mert még sokan vannak nálunk, akik már. a „világnézet" szótól is tartanak. Pedig ha el nem akarunk maradni kér. testvéreinktől, e feladat megoldása soká már néni késhetik. . . Sz. Ö.
