Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-16 / 16. szám
1922 BVAriOBllIl^USOK iiAPtIA 7 igaztalanul kellett neki szenvedéseket elviselnie, éppen olyan a magyar haza kereszthordozásénak az útja is. . . Tovább érdeklődöm munkái felől. Elsőnek említi az »Evangélikus Családi Lap“-ot. Annak szerkesztésében sok örömét találta. Voltak jó munkatársai is. E munkájáért sokszor dicsérték meg. Az igazi nagyemberek szerénységével beszél. Csak röviden említi, hogy voltak költeményei, melyek bizonyos fokú érdeklődést keltettek a nagy közönségnél ; egy-két éneke is van; meg aztán színmüvek; tankönyvek ; kézikönyvek ; művelődéstörténeti vázlatok ; bírálatok; fordítások jelentek meg hol könyvekben, hol meg a legkülönbözőbb lapokban és folyóiratokban. A 83 éves ember jelenleg Luther énekeit ülteti át magyarra, felesége utáni fájdalmában ez nyújt neki vigasztalást. A múlt évi Ősvény is hozott tőle néhány példányt. Bizonyosfoku izgatottságot veszek rajta észre. A külső emberen. Az okot fürkészem. Megkérdezem. Megmondja testi gyengeségét — a fiatal lány szeméremérzésével. Elhallgatom, hogy sok időt töltöttem a betegek között, hogy sokat figyeltem a befégek jajiát — a csendes éjszakában. Nem akarom megmondani, hogy puha kezek lágy simogatása csillapítja a fájdalmat... A beteggel való jézusi együttérzés a türelemmel való elszenvedés útjára vezet. O nálamnál jobban tudja! Már készülődöm De még egyet. Az az elvégzett nagy munka, a lelkesült prófétálás, a fáradhatatlan apostol- szerű nevelés után a hála és elismerés az emberek részéről házigazdám iránt vájjon milyen formában nyilvánult meg? Ezt kérdezem már csak. Legyint a kezével. Nem értem. Tehát hallhatóan mondja. Néhányszor kapott jegyzőkönyvi kivonatot. Egyizben 500 K-t is, a portószelvényre azonban semmit sem Írtak. Mutatja az arcképes igazolványát, még a nyugdíj-könyvecskét szeretné elém tárni. De már nem várhatom meg. Ismételten is kezet fogunk, nehezen búcsúzom a melegszívű zsoltárostól. . . Isten kegyelmébe ajánlom ót, hisz’ ót bánatában ember már meg nem vigasztalhatja. . . Elapadt könnyeit ember meg nem indithatja. . . Istentől legyen áldott minden lépése közöttünk I Mi pedig mutassuk meg ragaszkodó hálánkat, őszinte elismerésünket igazi nagyjaink iránt akkor is, ha életüket nem politizálással töltötték el. Sohase feledjük, hogy Torkos László, az evang. lelkész és tanár a magyarság értékét szolgálta: tollal írásaiban, ékesszólásával a katedrában! Vajha hozzá hasonló sok magyar honpolgár növekedne! Szuchovszky Gyula. luuiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiuiiiimMiiiiniiiiiiiuiiiniuiuminiiiitiiHnuininaiuiaiiiiiiiiim Egyházi törvénykezés. Feddhetlenség a tanítói alkalmazás előfeltétele. A proletárdiktatúra bukása után a b.-i királyi törvényszék jogerősen 6 hónapi börtönre Ítélte a l.-i ág. hitv. ev. egyházközség tanítóját a kommunizmus idejében elkövetett izgatás miatt. A vádlottat a büntetés kiállása után néhány hónapon át internálva is tartották. Az egyetemes törvényszék a tanítót 1.000 K pénzbüntetésre Ítélte, azt mondván, hogy a világi bíróságtól már elvette méltó büntetését. Az egyetemes törvényszék ezen ítélete felett napirendre térni nem lehet, mert megsértette a törvényt, illetve az ennek alapján alkotott szabályrendeletet. Az E. A., illetve a tanítók alkalmazásáról szóló szabályrendelet értelmében csak feddhetlen erkölcsű, egyházához és a magyar hazához híven ragaszkodó egyén lehet egyházunkban tanító. Vájjon megfelel-e ezen kellékeknek az, akit királyi bíróságunk börtönbüntetésre ítélt azért, mert hónapokon át rendszeresen izgatott hazánk és egyházunk alkotmánya ellen s ilyen szellemben oktatta tanítványait ? Kétségtelen, hogy dicséretes az a törekvés, mely a bűntetteseket megbünhődésük után támogatásban kívánja részesíteni. Segíteni kell rajtuk, ha őszinte a javulási szándékuk, de — nem szabad gyermekek nevelését rájuk bízni I El sem képzelhető, hogy az, aki tegnap még sehonnai bitangokkal árult egy gyékényen, holnap a haza iránti szeretetet ébressze fel és erősitse tanítványainak lelkében. Nyugodt lelkiismerettel lehet rábízni a vallásoktatást egy olyan emberre, aki tegnap még „Feszittd meg!“-et kiáltott? A királyi bíróság eleget tett kötelességének, amikor kiszabta a megfelelő büntetést, azonban az egyházi bíróságnak messzebb kell néznie és messzebb kell látnia, mert pedagógiai szempontokat is mérlegelnie kell. Az egyetemes törvényszék ezen ítélete újabb bizonyítéka annak, hogy helytelen az, ha egy törvénykönyv a határozatlan büntetések rendszerét követi, vagyis nem állapit meg a cselekményre büntetési tételt, de a büntetés nagyságának megállapítását teljesen a bíró bölcs belátására bízza. Nem tudom, hogy az illetékes tényezőknek milyen tervei vannak az E. A. törvénykezési részének reformjára nézve s igy csakis a most érvényes törvény szempontjából foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy miként kellene megakadályozni hasonló ítéletek hozatalát. Ki kellene mondani, hogyha az egyházi tisztviselőt magyar királyi bíróság jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítélte, akkor az egyházi bíróság a büntetés kiszabásánál az E. A. 23. § nak a) és b) pontjait nem alkalmazhatja. Kivételt csak három esetben tennék: államfogház, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése és a büntetésnek kegyelemből való elengedése esetében. Remélem, hogy a róm. kát. kultuszminiszterben lesz annyi erély, hogy élni fog az 1907. évi XXV11. t.-c 24. § ban biztosított jogával s meg fogja akadályozni azt, hogy a l.-i evangélikus iskolában olyan tanító működjék, akiben múltjánál fogva nincs garancia arra nézve, hogy hazafias és vallásos polgárokat fog nevelni a gyermekekből. Dr. Handel Béla. iiimiiiiiiiiiiiiiiimmiimiiiiiiiimiiiiMiiiiuiiiuiMiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiimimi Szociális kérdések. Tüdővész. Március 12-iki számunkban a »Szociális kérdések" rovatban a tüdővészről megjelent egy közlemény. E közleményből is látható, hogy ma nincsen pusztitóbb betegség, mint a tuberkulózis s nincsen nagyobb és a tömegekre nézve fontosabb közegészségügyi probléma, mint a tuberkulózis és első sorban a tüdötuberkulózis leküzdése. Ez irányban nagyfontosságu munka folyik Erzsébetfalván s erről kívánjuk olvasóinkat tájékoztatni. Dr. Szalai István erzsébetfalvai orvos évek óta foglalkozik a Friedmann-féle tuberkulózis elleni oltás problémájával s e miatt ismételten kint járt Berlinben Friedmann egyetemi tanárnál. Úgy a Berlinben látott nagy ered
