Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-26 / 13. szám
1922 HVAMOálilKUSOK UAPtlA 5 örvendetes bangók. Az egyetemi ifjúság március 15-iki ünnepén a Vigadó nagytermében Gyarmathy róm. kát. tábori lelkész ünnepi beszédet mondott, melynek második felében a felebaráti béke megbontói ellen fordult és a magyarság ellenségeinek bélyegezte azokat, akik a gyülölség üszkét dobják a magyar keresztyén felekezetek közé. Ne legyen különbség e hazában — mondá — keresztény és keresztyén magyar között. Tartsa meg kiki a maga hitét, mert azt tapasztalta, hogy, aki a magáét megtartja, a másét is megbecsüli. A nemzetünket ért megaláztatás egyaránt sújtja a magyar katolikusokat és protestánsokat. Az Erdélyt bitorló oláh nemcsak katolikus templomokat rabol el,, hanem a protestáns templomokba is „gospodi pomiluiM visz be a „ Tebenned bíztunk eleitől fogva“ helyett. Az oláh korbács egyformán suhog mindkettőnk hátán. Azt izenik onnan nekünk: legyetek egyek a közös haza szeretetében, fogjatok össze és egyesült erővel munkálkodjatok az egyetlen szent cél: a magyar jövő eljövetele érdekében. Hatalmas tapsvihar követte szavait. örülünk mi is az örvendetes hangoknak és megizenjük Gyarmathynak s mindazoknak, akik nemcsak agy beszélnek, de ugv is cselekszenek, hogy ilyen értelmű testvérszövetségre, mint eddig, úgy ezután is örömmel nyújtunk nekik testvérjobbot. nHiimiiniiinniiiuininnimiiiniiiiiiiiiiiiHimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiitiiiiiiiiii Mi — és a biblia. Gál. 4. 21-31. A keresztyén egyházak mindegyikének meg van a maga sajátos isteni rendeltetése, melynek felismerése és betöltése virágzásának alapfeltétele. A lutherizmusnak az a feladata, hogy a meggyőződés szilárdságával, az igazmondás őszinteségével s ha kell, a nyers szavak kíméletlenségével támadjon rá azokra, akik a törvény alatt akarnak lenni, de a törvényt nem hallják. Harcos felekezet vagyunk, de Luther fegyverét Pál apostol kovácsolta. Forgassuk tehát azt bátran, abban a tudatban, hogy Krisztus nevében Isten örököseinek lelki szabadságáért hadakozunk. Kitartó harcosok azonban csak akkor leszünk, ha a pihenés perceiben tagjainkat az alázatosságnak csendes, békés vizeiben üdítjük fel. És mennél erősebb harcokat vívunk, annál gyakrabban kell felvetnünk önmagunk előtt is azt a kérdést: halljuk-e a törvényt, fiai vagyunk-e az Ígéretnek mi, magyar evangélikusok ? Gyakran halljuk azt a panaszt, hogy ma a mi egy- : házunk is hasonlatos ahhoz a Jeruzsálemhez, mely — szolgálat alá vettetett. Már pedig mi, az Evangélikus Szövetség egy magasságos, szabados Jeruzsálem után vágyódunk, mely mindenikünknek anyja. Tartsunk ki vitézül abban a küzdelemben, melynek célpontja ez a magasság. Azokat a test szerint született egyháztagokat pedig, akik minket, kik lélek szerint születtünk, meg nem értenek és háborgatnak; Űzzük ki hastól a mi körünkből. Mert mi nem vagyunk a szolgáló- leány fijai, hanem a szabadosé. Rovás. Keresztény kurzus. Mert hát az lenne. Mégis csak jó annak nagyobb dicsőségére lehetetlent is lehetővé tenni, dátumokat eltolni március 19-et március 20-ra áttenni. Hogy csak ne szentelhessen az egész ország minden magyarja az evangélikus Kossuth Lajos szent emlékének gyászünnepet, hogy ne lehessen ez a nap osztatlanul az ő emlékéé, hát jónak látták kurzustestvéreink Pázmány Péter haláláról március 20-án délelőtt 11 órakor a Kossuth gyászistentisztelet napján és órájában requiem keretében megemlékezni, holott reméljük ők is tudják, hogy Pázmány március 19-én halt meg. — Mi akart ez lenni? Talán a lutheránus Kossuth ellensúlyozása a római katho- likus Pázmánnyal? Nyilvánvaló. Hiszen végtére is keresztény kurzus idejét éljük. iiiiiiiMiMimiiiMimniiimimuiimiiiiiiiiiiiiiimiiHiiiimuiiiiiiiiiiiinnmiiiniiiiiiiiii Könyvek és folyóiratok. Rein levele és etikája. Abból az alkalomból, hogy Dr. Szlávik Mátyás teol. professzor Rein Vilmos jénai egyetemi tanár és ismert nevű pedagógiai szakiró .Ethika“ c. művét a debreceni mLclkészi Tár* ez évi első füzetében ismertette, hozzá a következő levelet intézte: .Német népünk, hála Istennek, a sok mesterséges akadály és mérhetetlen szenvedés dacára, úgy lelkileg, mint gazdaságilag, a kijózanodás, gyógyulás és haladás utján van, de azért még soká tart, mig teljesen önmagához tér. Mikor fogunk magyar népünkről ilyeneket Írhatni ? Mi hazában és egyházban egyaránt csak ünnepelni és szónokolni tudunk I Három uj egyetem, a frankfurti, kölni és hamburgi a felvirágzás stádiumában van. Számos népegyetem, számszerínt 80, csak Thüringiában, a széles néprétegeknek lelki áthatásáról gondoskodik és nagy szellemi fellendülést idézett elő. A jénai szünnapi kurzusok is hathatós munkában vannak. Ez évi augusztus havában is közel Ő00 hallgatóval indulnak meg. A külföld kezdi már meg- és felismerni azt az igazságot, hogy Németország nem okozója a nagy világháborúnak és hogy legyőzőinek örök szégyenére sok rablótól megtámadtatva, elvégre is elbukni volt kénytelen “ EgyuVal Rein megküldötte Szlávik tanárnak, mint ismertetőn**, Etikája legújabb hatodik kiadását^is. mely már az összeomlás után, 1921-ben jelent mejjT Schiller ama idézetével kapcsolatban, mely szerir a német, bár szerencsétlenül végezte a háborút, még sem vesztette el azt, ami sajátos szellemi-erkölcsi értékét teszi“ s tegyük hozzá, őt a népek és nemzetek szellemi vezérévé avatta. Előszavában a következőket olvassuk: .jelenkorunk erkölcstelensége (.Unmoral“) idején jelenik meg a könyv, a Kant kategórikus imperativusa és Herbert erkölcsi ideái szellemében irt „Etiká“-jának hatodik kiadása, mely merev ellentétben tudja magát az abszolút erkölcsi értékek álláspontján népéletünknek a materiálizmusból táplálkozó relativista áramlatokkal. Ott, ahol ez az élet- és világfelfogás a nagy tömegek hitvallása lesz, a közösségi érzéket eltom- pitó egoizmusra vezet, mely pedig minden erkölcstelenségnek indító oka és erőforrása. Politikailag hatalmától megfosztott és gazdaságilag hosszú időre leigázott népéletünkbe be kell ismét vinnünk az erkölcsi életideált es életideálok tiszteletét, vagyis az eudemonizmus és utilizmus romboló materiálista démonjaival szemben az energizmus és morálizmus lelkét, úgymint a jog, törvény és igazság tiszteletét, a jóakarat szociális eszméjét, az erkölcsi haladás és fejlődés lelkét és főleg az erkölcsi személyiség és társas közösség együttható érzékét, szóval a krisztusi szere- tetélet által áthatott szociális békés együttélés és együttműködés lehetőségét, mint az emberi élet nem múló és pártpolitikailag változó, hanem örökéletü értékeit. „Végül
