Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)

1921-05-29 / 22. szám

1921

BVANGáLiIKUfiO* LiAPdA

3

utat. A tanítványok is érezték, hogy feladatuk teljesítéséhez nélkülözhetetlen feltétel a szívben gyökeredző, csüggedni soha nem engedő hit, azért e kéréssel fordulnak jézushoz: „Adj nekünk hitet*, ó igy válaszol: „Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok a hegynek, menj el innen: elmenne és semmi sem volna nektek lehetetlen*. Felgyújtotta bennük a hitet s ezzel győz tek is minden akadályon a Krisztus szolgálatában.

Szebb jövendőt várhat egyházunk, ha a hit- buzgóság megújul a hívek seregében. Itt azonban szent kötelesség áll a lelkivezérek, az ige hirdetésére hivatott lelkészek előtt. Öhozzájuk hang zanak első sorban a Megváltó e szavai: „Ti vagytok e világnak világossága . .. Úgy fényljék az emberek előtt a ti világosságtok, hogy lássák a ti cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat“.

A hitnek ápolása a gyülekezetben a lelkész nek első főtiszte. De a tisztének minden igazságát csak akkor töltheti be híven, ha az élő hit ott buzog saját lelkében. Csak az a szövétnek terjeszt világosságot, gyújthat tüzet, amelyik lángol. Ennek erősítését kérje ő is a Krisztustól imájában minden nap Ez emelje lelkét s akkor lesz az ajkairól hangzó ige, éltető hathatós a velők oszlásáig. Emellett azon igazságot se feledje el, hogy a szó megindít, a példa vonz. Minden tetteiből, egész életéből sugározzék az élő és munkás hit. Példájából tanuljanak a hívek istenfélelmet, emberszere- tetet. Példája is ébressze a jóltevő részvétet a szerencsétlenek, a szelídséget, megbocsátásra készséget az ellenevétők, jóakaratot mindenek iránt, mindig az első legyen ott, hol a szent ügy oltárára kell áldozatot vinni, hol a méltatlanságok szenvedő védelemre, a kesergő vigasztalásra, az elesett felemelésre vár.

Isten országának építésére mindenek hivatva vannak. Fáradhatatlanul törekedjék a feladatra a híveket is munkatársakul megnyerni. Nemes célok kitűzésével ifjakat, felnőtteket egyletekbe gyűjteni s az erők egyesítésével a gyülekezet emelkedésének útját egyengetni. Csüggedetlen fáradozásának édes gyümölcse lesz a nép azon meggyőződése, hogy az evangéliom szellemében munkálkodó egyház egy áldott édesanya, kinek keblén boldognak vallja magát minden hive.

Ha minden gyülekezetben hittől ihletett lélekkel végzi apostoli tisztét a lelkész, ha mindenütt a Krisztus lakozik a hit által az egyház híveinek szivében: akkor bizalommal gondolhatunk a jövőre. Egyházunk elmondhatja az apostollal: „Az a diadal, mely meggyőzi e világot, a mi hitünk".

miiininmiiiinimui«mnyiiiiniimiiinuniuiuiinimuMHHiniiiiimimtflnmMtM

Magyar, német, tót nyelven beszélő s kevés románul is tudó «vang. kAntortanitó, 20 évi szolgálattal, jeles bizonyítványokkal megfelelő állást keres. — Jó lakás, természetbeni járandóságok előnyben. — K. S. Budapest, VI., Oőmb-utca 29. II.

Canonica visitatio Kiskőrösön.

Kiskőrös evangélikus lakossága nevezetes napokat élt át a múlt héten. Dr. Raffay Sándor, a bányai egyházkerület püspöke május 20-án leutazott a községbe, hogy ott a legnagyobb alapossággal megtartott kánoni vizsgálat utján a magyar alföld egy értékes és egyre fejlődő evangélikus gyülekezetének viszonyairól közvetlen tapasztalatokat nyerjen s az egyházközség további virágzásának nagyobb lendületet adjon.

A püspököt, kit útjára titkárán, Bezzegh Sámuel lelkészen kívül Dr. Liedemann Frigyes egyházkerflleti világi főjegyző, Dr. Scholtz Oszkár kér. vil. aljegyző, továbbá a pestmegyei esperesség elnökei: Prónay György báró egyházmegyei fel ügyelő, Krutschnitt Antal főesperes, Blaíniczky Pál tanügyi esperes is lekisértek, a kiskőrösi vasúti állomáson Melczer Gyula kiskőrösi főszolgabíró fogadta, kinek üdvözlő szavai után Revalo Pál főjegyző adott kifejezést a pályaudvar körüli hatalmas embertömeggel képviselt községi lakosság örömének. Már a bevezető hivatalos üdvözléseket is átlengette az evangélikus ázivek meleg együttérzése, mert a főszolgabíró egyúttal felügyelője is az egyházközségnek, a főjegyző pedig mint a gyülekezet volt felügyelője s jelenlegi tiszteletbeli felügyelője, a kiskőrösi evangélikus nép lelki világának egyik legalaposabb tolmácsolója. A püspöknek gondolatokban gazdag s hazafias tüztől áthatott beszéde egetverő éljeneket váltott ki a tömegekből; öregek és fiatalok egyszeribe átérezték azt, hogy a főpásztornak körükben való megjelenése az egyház életében korszakalkotó eseménynek fog bizonyulni.

A fogadtatás ünnepélyességét nagyban emelte az az örvendetes esemény, hogy a község örömében a törvényhatóság vezetői is részt vettek; s a püspök Preszly Elemér főispán jobbján, az egyházmegye felügyelője pedig Agorasztó alispán oldalán foglaltak helyet a virágokkal gazdagon díszített hintókban, melyek azután a kíséretet vivő kocsiktól követve az iskolásgyermekek sorfalai között egy hatalmas diadalkapun áthaladva a kiskőrösi legények lovascsapata által vezetett lassú menetben értek be a templomhoz, melynek bejárata előtt Koren Márton és Blázy Lajos lelkészek várták a főpásztort. Az egyházközség vezetőinek üdvözlését rövid istentisztelet követte, mely a püspök imájával és áldásával ért véget. A Koren lelkész lakásán terített diszebéd után csaknem három órán át küldöttségek tisztelegtek a főpásztor előtt. Nagy lelkesedést keltett Pestvármegyének a főispán által tolmácsolt meleg üdvözlete s jól eső érzéseknek lett forrása a helybeli plébános által vezetett római katholikus polgárok tisztelgése is. A főpásztor — kinek az üdvözlő szavakhoz páratlan közvetlenséggel hozzákapcsolódott válaszai egyre növekedő hallgatóságot bilincseltek le — estefelé kíséretével együtt a temetőt látogatta meg s ott a proletárdiktatúra alatt vértanúhalált, halt kiskőrösieknek feldíszített sírjainál rövid, de mély