Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-10-02 / 40. szám
HVAflGBUlKUSOK üflPdfl 7 a falak közt... Visszafojtott lélegzettel érez vele mindenki s belerengenek a falak, amikor a lampionokkal megvilágított egyesült daloskör .Éljen soká“-jában szabadjára juthatnak a visszafojtott örvendezés érzései. Melyen zengő, átható szavak a nagy püspök ajkairól mondanak köszönetét az ünneplésért. A megindultság belevág a telkekbe s az emberkoszoru a tcinploinudvaron, az erkélyeken főpásztorával együtt örvendez, hogy milyen tó is szeretni... szeretve munkálkodni, harcokat vivni, nehéz tusákon átmenni... az élő isten szolgálatában 3 évtizeden keresztül. Igen. ünnepeltünk... Dr. Raffay Sándort, az el nem fáradót, az el nem csüggedöt, — bármennyi oka is lett volna erre. S valaki ott fenn... az esthomályon át- szűrődő csillagokon túl... bizonyára örvendve nézett alá evangéliumi anyaszentegyházának egyik itt összegyűlt, élő .erős várára'. Aztán jött a másnap, ami elöl legjobban az ünnepelt szeretett volna megmenekülni — De nem lehetett. Hitben megerősödött, fellendülését neki köszönő egyháza ép úgy, mint a kormány, sőt a kormányzó is, a sok másokon kívül mind-mind szükségét érezte annak, hogy egy pár percet neki szenteljen, hogy meghajtsa előtte az elismerés zászlóját. S ő, az ünnepelt — meghatottan hallgatta, amint gazdag, alkotó életének szimfóniájából egymásután szólaltatták meg az egyes akkordokat a szónokok. Ez az óra az övé volt egészen. Pusztán evangélikus óra volt. Semmi disz, semmi művészet, semmi külső ékesség. Csak egy nagy lélek kincseinek az összeszedése, koszorúba fűzése az egész. És ez egymagában elég volt. A pesti evangélikus egyház mellé a magas kormány állott, hogy elismerésének kifejezést adjon, aztán a testvéregyházak, lelkésztársai, az egyházhatóságok, a társadalmi egyesületek egymásután kértek részt ünnepléséből. Az egymásután elhangzó szavak azonban, mind-mind kevésnek bizonyultak a templomot zsúfolásig megtöltő közönség ünnepi hangulatban összeolvadó érzéseinek a kifejezésére. Nem csoda, hisz az a „viszhangja" volt egy 30 éves lelkészi, magasan Ívelő pálya eredményeinek. •Kicsoda vagy te ?• ezt kérdezte önmagától, amikor az üdvözlésekre válaszolt. Igen. kiáltó szó, amely azonban nem vész el a pusztában. Az ilyen nem is pusztul el akkor sem, amikor annál az oltárnál ünnepük 30 év múlva, amelynél életutjára elbocsátották. Ha az ő számára emlékezés és egyúttal intés is volt az óra, — ám legyen, a mi számunkra örvendező biztatás, hogy aki igy tudott küzdeni, igy tudott el nem csüggedve fáradozni, annak még ezután is sokat fog köszönni egyháza, hazája, és az a Valaki ott felettünk, kinek szolgálatában telt el a most letűnt harminc esztendő. Ezt érezte mindenki, aki szeretettel, tisztelettel kisérte át Dr. Raffay Sándort áldott munkássága negyedik évtizedébe vezető fordulóján. Az evangélikus egyház országos hirű, ismert nevil jubilánsát — egyébként Átagyarország kormányzója, Horthy Miklós ó föméltósága is felkereste a következő távirattal: ,A kormányzó úr ő föméltósága örömmel értesült Méltóságod lelkészi működésének 30 éves évfordulójáról és megbízni méltóztatott, hogy mindenkor nemes célokért folytatott fáradhatatlan munkálkodásának ezen emlékünnepén meleg szerencsekivánatail tolmácsoljam. Bartha, a kabinetiroda főnöke.* Ezzel egyidöben érkezett az uj Szarvasi árvaház árváinak megemlékezése, Cegléd város tanácsának üdvözlése nagy fiához, a budapesti főkapitányság, Dr. Marinovich Jenő főkapitány h. tolmácsolásában, a Prot. Nők Orsz. Szövetsége, a Magyar Nemzeti Szövetség, a Hangya, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, ezenkívül számos testület és magánosok üdvözlése fejezte ki nagyrabecsülését föpásztorunk iránt. Ravasz Lászlót, a dunamelléki református egyházkerület püspökét, szept. 25-én iktatták be a budapesti Kálvintéri templomban lelkészi hivatalába. A beiktató beszédet Nagy Ferenc esperes tartotta. Elhangzása után Ravasz László lépett a szószékre. Beszédében elmondotta, hogy miket tart szükségesnek a lelkész és híveinek együttműködésében. A betű öl, a lélek pedig elevenít—mondotta. — „A betű világa elválaszt titeket egymástól, de a lélek világában egy a test, egy a lélek, egy a hit, egy az igazság, egy az Isten. Az én elődeim nagyok voltak, de az én munkámat nem végezhették. Minden ember munkája szükséges és pótolhatatlan. Ajánlólevelem vagytok most, de védlevelemmé lesztek akkor, ha hűtlen lennék hozzátok. Ne legyetek keményszivüek, olvadjon szivetekbe az írás szava Jaj annak, akinek a lelke oly kemény kő, hogy letörik rajta az acéltű hegye, amely az írást juttatja bele. Messziről jöttem, olyan helyről, amely hozzánk tartozik, de nem a mienk. A mi véreink véreznek ott és mi vérzünk bennük. Különválva roncs vagyunk, együtt fénylő igézet, nagyszerű ígéret, szent jövendő. Egyedül Istené a dicsőség. Amen.* — A nagyhatású beszéd után a püspök helyére ment. Ekkor oda lépett hozzá Pékár Gyula államtitkár és a kormány nevében Üdvözölte. A bensőségteljes Ünnepséget a vegyeskar éneke fejezte be. Az uj lelkész püspöki beiktatása októberi-én ment végbe ugyancsak a Kálvin téri templomban. Erről lapunk következő számában emlékezünk meg. Dr. Baltik Frigyesnek, a dunáninneni egyházkerület volt püspökének, Balassagyarmaton síremléket állítanak s c célból gyűjtést rendeltek cl. Uj egyházmegyei felügyelő. A veszprémi egyházmegyei gyülekezetek Dr. Kluge Endre lemondásával megüresedett egyházmegyei felügyelő állásra. Belük Lajos pápai járás fószolgabiráját, a pápai gyülekezet felügyelőjét választották meg. Melegen üdvözöljük Tisza-ünnep Pápán. Németh István püspök és Balogh Jenő főgondnok elnöklésével szept. 24-én tartotta őszi rendes közgyűlését a dunántúli református egyházkerület, melynek keretében belsöséges ünnepséggel emlékeztek meg az egyházkerület elhunyt nagynevű főgond. nokáról, Tisza István grófról. Az ősrégi pápai református templomot zsúfolásig megtöltötte a közönség s kegyeletes lélekkel áldozott a nagy férfiú emlékének. Az ünnep* beszédet Kiss József pápai esperes mondotta. Ezután a a főiskolai kórus éneke alatt tizenhat ifjú lelkészt avattak pappá. A templomi ünnepség után a főiskola disztermében ült össze a közgyűlés, hol Németh István püspök indítványára egyhangúlag elhatározták, hogy Tisza István arcképét megfestetik a tanácskozó terem számára. Délután a református nöegylet vallásos estélyén Kozma Andor szavallta el „Honfibú1* cimü költeményét, mely megrázó erejével óriási hatással volt a hallgatóságra. Korén Pál békéscsabai evang. lelkész tudatja lelkésztársaival, hogy a múlt években megjelent müveiből még kaphatók: Jézus beszédei, három kötet, kötetje 50 K; Jézus csodái, 40 K; Jézus szenvedése, 50 K; A zsidókhoz írott levél, 50 K; Az epistólák, 40 K Most jelent meg Jézus élete, 50 K. (Ismertetésére nemsokára visszatérünk. Szerk.) A postát a szerző fizeti. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen
