Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-09-18 / 38. szám
2 EVflriGÉLilI^ÜSOK ÜRPJA 1921 Lent a terpeszkedő Jugoszláviában a katho- likus borválság és a görög-keleti szerbség már is egymásra eszmél. Ki tudja: nem mélyül, mérgesül-e ez a kulturális ellentét annyira, hogy a mi ottani evangélikus gócainkon fellobban az ősi lutheri dac s az uj politikai viszonyokra nem döntő súlylyal nehezedik-e majd ezeknek állás- foglalása . . . Ezek nem irreális elgondolások Nekünk ott zászlótartóink vannak. Egyelőre rejtve bomlik a zászló selyme, de ki tudja: melyik pillanatban emelkedik fel és bomlik ki eredeti színeiben a felkerekedő viharban ? . . . A gondolat repül, ki állhatja annak útját? Kicsoda tiltja meg a harangszónak, hogy az át ne repüljön a demarkáción s össze ne ölelkezzék a hasonló zengésre hangolt testvérharangok szavával ? . .. Várjunk. Készen várjunk. Úgy cselekedjünk mindent, hogy megtudják a mi szellemi test véreink: karjaink tárva feléjük! Ez az evangélikus irredentizmus. d. L. jiiiniiniii;iuiiiiiiiiiiiiiiniiníiiniiiiiiiinnii:ii;niiiniiiininii)i;inu)»iiiiiiiminimí>i A dttnánínneategyházkerület közgyűlése. A dunáninneni egyházkerület elnöksége több oldalról megnyilatkozott kívánságnak tett eleget, amidőn prog- rammba vette a vándorgyűlések tartását. Első ily gyűlését az egyházkerület folyó évi szeptember hó 7-én tartotta meg a fejérkomáromi íordasi gyülekezetben. A kerületi elnökség nem csalódott feltevésében: a kerületnek a gyülekezet körében való megjelenése áldással fog kihatni nemcsak a tordasi egyházra, de a szomszédos gyülekezetekre is, mert érezhették, hogy nincsenek magukra hagyatva, láthatták azt a komoly munkát, amelyet az egyházi hatóságok a közegyház javára kifejtenek, másfelől a gyűlésen megjelentek is közelebbről megismerkedhettek egy oly gyülekezettel, amelyben példás egyházi élet folyik. A kerületi elnökség és a bizottsági tagok szeptember hó 6-án délelőtt fél 10 órakor érkeztek a marton- vásári állomásra, ahol a vendégeket Hoffmann Ede egyházfelügyelő és Kirchner Rezső püspöki titkár fogadták az egyház kiküldöttei élén, miután a gyülekezet lelkésze közvetlen a gyűlés előtt súlyosan megbetegedett és a vendégek körében meg nem jelenhetett. A Dréher uradalom által rendelkezésre bocsátott pompás fogatokon a vendégek félóra múlva megérkeztek Tordasra, ahol a szállást adó híveknél tett látogatás után a bizottságok nyomban megkezdték munkájukat. Délelőtt a kerületi számvevőszék ülésezett, majd a kerületi Gyámintézet tartotta közgyűlését Kéler Zoltán felügyelő és a betegen fekvő Podhradszky János lelkész helyettesítésében Kiss István püspökhelyettes elnöklete mellett. Az egyházi elnök évi jelentésében beszámolt azokról a segélyekről, amelyeket a kerületbeli egyházak az elmúlt évben az egyetemes gyámintézettől, a németországi Gusztáv Adolf egylettől és a svédországi Gusztáv Adolf egylettől nyertek, s amelyek 31,991 koronát tettek ki. Az egyházmegyei gyámintézetek 13,655 korona 43 fillér gyűjtéséből a közgyűlés 8,300 korona 70 fillért (és 972 korona offertóriumot) az egyetemes gyámintézetnek küldött be, mig a szabad rendelkezésre álló 5354*73 koronából 1000—1000 korona segélyt szavazott meg a megszállott területen levő komáromi és somorjai „szabad egyházaknak“; 1000—1000 koronát a patvarci, a tatatóvárosi, és tordasi gyülekezeteknek. A Katzián-féle segélyre: Patvarcot; a Gusztáv Adolf-féle segélyre: Magyaróvárt; a kis szeretetad.ományra: Legéndet; 1000 koronás segélyekre: Bánkot, Salgótarjánt, Szécsényt, Tordasi és Vérteskethelyt ajánlotta a közgyűlés. A németországi Gusztáv Adolf egylethez felterjesztette: a rétsági, a salgótarjáni, a székesfehérvári, a magyaróvári, a patvarci, a bánki, a tordasi és a legéndi egyházak folyamodványait. A Palló-féle segélyre a közgyűlés Ringbauer Gusztávné, Drottner Samuné és Sztolár György né lelkészözvegyeket hozta javaslatba. Délután 2 órától 6 óráig a pénzügyi-, a tanügyi- és a jogügyi-b\zoiiség6k tartották üléseiket, amelyeken a bizottsági tagok csaknem teljes számban megjelentek és a közgyűlés elé kerülő ügyek alapos előkészítésével és megvitatásával lehetővé tették a másnapi közgyűlésnek gyors és sima lefolyását. A bizottsági ülések után jól sikerült vallásos-estély tartatott a szépen feldíszített templomban, amelyet a kiküldöttek és az ünnepi ruhába öltözött gyülekezeti tagok s vidéki híveink, dacára a szorgos munkaidőnek, zsúfolásig megtöltöttek. Az estély műsora a következő volt: 1. Közének: Térj magadhoz drága Sión. 2. Kiss István püspökhelyettes imája. 3. Fohász. Benka Gyulától. Szavalja: Podhradszky Ilona. 4 Vegyeskar: Győzhetetlen én kőszálam. 5. A hit mint erő. Szabad előadás. Tartja: Jeszenszky Károly lelkész. 6 Isten rendithetlen várunk. Gajdács Páltól. Szavalja: Baki Vince tanító. 7. Vegyeskar: Az Ur szent bárányára. 8. Záró ima: Meskó Károly lelkész. 9. Közének: Szegény fejem hova hajtanálak. Külön ki kell etnelnünk Benka Gyula veterán tanár költőnknek ez alkalomra irt gyönyörű költeményét, amelyet átérezve és hűen interpretálva adott elő az egyház lelkészének bájos leánya Podhradszky Ilona. Elismeréssel kell adóznunk a Pontőr Béla tanító által a helyi fiatalságból ez alkalommal szervezett énekkarnak, amely két szép karénekkel gazdagította és tette építővé a vallásos-estélyt. Közel 2000 korona folyt be a szabad adományokból, amely összeg a gyülekezet harangalapját fogja gyarapítani. Az estély után rendezett közös vacsorán, amelyen megjelent a Dréher uradalom tisztikara is, a gyülekezet presbitériuma üdvözölte a kerületi elnökséget, kifejezést adva a gyülekezet nagy örömének és köszönetének azon kitüntetésért, hogy az egyházkerület az egykori koronázó, de most leigázott Pozsony városa után a kis tordasi egyházban tartja közgyűlését. A meleg üdvözlő szavakat mélyen meghatottan köszönte meg Kiss István püspökhelyettes. A gyűlés. A gyűlést gyámintézeti istentisztelet előzte meg, amelyen Belicza András nógrádi alesperes mondott formás és tartalmas szentbeszédet s megható imát a betegen fekvő lelkészért, amely könnyeket csalt a pásztorukat szerető hívek szemébe^ A perselybe 972 korona gyűlt be az egyetemes gyámintézet javára. istentisztelet után Iándori Dr. Kéler Zoltán felügyelő tartotta meg a közgyűlést megnyitó beszédét, amelyet a gyűlés tagjai élénk helyeslésekkel fogadtak... Fájdalommal emlékezett meg arról, hogy a megcsonkított kerületben mindazon reménységek, amelyek a lelkeket a múlt évi közgyűlés alkalmával még eltöltöttek, valóra nem váltak. A trianoni békével végrehajtották rajtunk a halálos Ítéletet. De ennek dacára lelkűnkben együtt érzünk a tőlünk erőszakkal elszakított magyar testvéreinkkel, hitsorsosainkkal, az ő fájdalmuk a mi fájdalmunk s minden igyekezetünk ajövőben is oda irányul, hogy a világot meggyőzzük az elkövetett igazságtalanságról. Felháborodással tiltakozott Nyugatmagyar- ország elszakitásá ellen és biztosította ottani testvéreinket, hogy habár elhelyezkedésük hosszabb vagy rövidebb időre változást is fog szenvedni, visszavárjuk őket és szeretettel fogjuk kebleinkre zárni mindazokat, akik a kikényszeritett elszakadás óráiban tettel bizonyították hűségüket és ragaszkodásukat a magyar haza és a magyarhoni evang. egyház iránt. Elismeréssel adózott, az amerikai hittestvéreknek, akik súlyos helyzetünkben erkölcsi és anyagi támogatásunkra siettek és támogatásukat a jövőre is kilátásba helyezték. Meleg szavakban emlékezett meg Dr. Raffay Sándor püspök fáradhatatlan tevékenységéről, amelyet a külföld protestánsaival való szoros összeköttetés megteremtése körül kifejtett. Ezután kitért a főrendiház tervbe
