Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-08-28 / 35. szám
4 EVAflGéLiIKUSOK URPtJR 1921 megoldhatóvá teszi a létért való küzdelem nagy kérdését. Ezek a mi ifjaink nem követelőznek, csak kérnek azoktól, akiknek módjukban van őket segíteni. Szülők, akiknek gyermekeik vannak és féltik őket, hogy elvesznek az élet forgatagában, gondoljanak a mi fiainkra; vegyük eszünkbe, hogy nemsokára ők lesznek édes magyar hazánk és anya- szentegyházunk vezetői. Ha növekedésük hibás, elhanyagolt lesz, nem sok jót várhatunk a jövendőtől sem... Aki az ifjúságot érdeklő dolgokban segítségére tud lennni fenti szövetségnek: lakás- szerzés, tanitványadás (specialis szakokra is!) irodai alkalmaztatás, másolások stb. Keressék fel jóakarattal helyiségüket: IV., Deáktér 4,1. iiiiiiimiHimniiiiinniiiiiniiiiimiiíDMiiiiiiiiHiiiiHiiiiiiiimiiniiiimiiniiiiiuimiHii r Gteítbea. Irta: Kuthy Dezső. A regényes Vogtland közepén, erdős hegyek közé ékelődött, csodaszép völgykatlanban, a fehér Elster mindkét partján fekszik Greiz városa, amely nem ok nélkül kapta, viseli a „Vogtland gyöngye“ nevet. Félreeső, csendes városka, távol a forgalmas fővonalaktól, az ipari és kereskedelmi gócpontoktól, melyekben tulhangos a XX. század vásári lármája, melyekben az élet harmóniáját túlságosan megzavarta a háborút követő, nagy felfordulás. Csendes elmélyedésre, zavartalan tanácskozásokra alig található alkalmasabb hely ennél a városkánál. Itt tartotta ezidei gyűlését az# Általános Lutheri-evangélikus Konferencia (Allgemeine Evang.- Lutherische Konferenz) augusztus 1—4. napjain. Ide gyülekeztek Nagy-Németországnak minden tájáról és az egész nagyvilágról a kiküldöttek, soraikban Dr. Raffay Sándor püspök és mint kísérője, én is. Hányféle különböző viszonyok közül jött, sereglett ott egybe az a háromszáz hivatalos képviselő és számtalan érdeklődő! Hányféle különböző viszonyok közül, amelyek azonban egyformán szomorúak, nyomasztóak, kilátástalanok, szinte merném mondani: kétségbeejtőek! De ezeknek az embereknek komoly orcáján nyugalom kifejezése ül. Nincs a lelkűkben háborgás. Krisztus lakozik bennük. S ahol Krisztus, — ott nyugalom, béke. Meglátszik ez a tárgyalásokon is. Komoly, csendes, nyugodt, méltóságteljes a lefolyásuk. Kívülálló, temperamentumosabb megfigyelőre köny- nyen a közönyösség, a hidegség benyomását tehetnék. De mi, kik ismerjük a német temperamentumot, kik nem vagyunk kívülállók, hanem lélekkel veszünk részt abban, ami ott történik, érezzük, hogy van ott tűz, égés a szent ügyért. így folynak a tárgyalások. Nem modern problémákról. Nem újszülött, nagyhangú, népbol- dogitó eszmékről. A régi, de örök Krisztusról. A két ezredév patinájával bevont, de az örökkévalóságnak szánt evangéliumról. A négyszázados, de soha el nem avuló, el nem évülő lutheri hitvallásról. A szinte félelmetes nemzeti gyűlölet itt nem hallatja szavát. A békességre — igyekező istenfiak szeretet hangján érdeklődnek a francia lutherania ügyeiről is. Az emberiség borzasztó szétszaggatott- sága mellett is hittel szólnak az egy, közönséges, keresztyén anyaszentegyházról, az egy akolról és egy pásztorról. Bizonyos igaz, hogy nem szavakban áll az Istennek országa, hogy nem lehet azt mondani : itt van, vagy amott van, ahol róla beszélnek, tárgyalnak, de ezeknek az embereknek szavából ki- érzi az ember a léleknek erejét, — érzi: itt van, ezek szivükben hordozzák az Istennek országát. A lélek erejével viszi, ragadja égfelé a lelkeket Dr. Ihmels, titkos egyh. tanácsos, elnök, imája, mellyel augusztus 1-én az Üdvözlő-estét megnyitja. Beszélnek utána a német országos egyházak kiküldöttei, a teol. fakultások üdvözletének tolmácsai és a külföldi egyházak követei. Beszédeik — és általában a tárgyalások — középpontjában a hitvallás áll. A hitvallásnak kell a híveket tömöritenie, a német birodalom országainak eddig laza összefüggésben lévő luth. egyházait egyesítenie, hogy a zavaros viszonyokból, melyek az egyház és állam szétválásával, egyrészről a népegyházért, másoldalon a hitvalló egyházért folyó küzdelemmel kapcsolatosak, Isten dicsőségére és a lelkek üdvére az egyház győzelmesen kerülhessen ki. Ezt hangsúlyozzák a német szónokok. — A hitvallás közé kell seregleniök az egész világ lutheránusainak. Ez jut kifejezésre több német szónok, különösen azonban a külföldi képviselők beszédeiben. Dr. Morehead, newyorki tanár, sürgeti ezt főkép, hogy ezáltal Luther ereje megelevenedjék a reformáció egyházában s igy ez lehessen az az erő, mely az emberiséget ujjászüli. Dr. Raffay Sándor püspök beszéde, vázolván magyar Sionunk helyzetét, többek közt körülbelül ezt mondja: „Sóhajok és imák törnek fel ellenállhatatlan erővel lelkünk mélyéből és kegyelemért ostromolják az eget; őszintébben és bensőbben vágyódik a szivünk testvérszeretet után. Hisszük: Isten a Jézus Krisztusért megadja nékünk kegyelmét, — testvérszeretetért hozzátok jöttünk“. Majd ilyenfélekép folytatja: „Hitvallás nélkül nincs egyház! Evangélium nélkül nincs keresztyénség. Evangélium nélkül nincs jövője az emberiségnek. De mi hiszünk ebben a jövőben! Dolgozunk ezért a jövőért! Minél nehezebbek, vészterhesebbek az idők, annál inkább kell atyáinktól öröklött, örökigaz, evangéliumi, szent hitünkhöz ragaszkodnunk!“ Az augusztus 2-iki reggeli megnyitó istentiszteleten Dr. Laible, leipzigi lelkész tartott tartalmas prédikációt Máté 10-, 32—33. alapján. Az előadások sorát lie. teol. Lauerer, a neuendettelsaui intézetek rektora, nyitotta meg, ama kérdésre igyekezvén megfelelni: „Mit mond ma nekünk a wormsi nap?“ Vagy tégy vallást róla, vagy tagadd meg Krisztust! Kompromisszum nincs! — Ne dicsőítsd Luthert, inkább kövesd hi-
