Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-08-21 / 34. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1921 augusztus 21. 34. szám EWUBEUKISM IARIÍ Sz«rk«ail6tég I Badapcat, Vili. k«r4 Ollfll-át 24 nia, hová a kéziratok ; Kiadóhivatalt vuu suauiriiyi-i KI. az., hová as elófixetéei dijak kflldendók LapraklamAciók írj. uumt lm« kiapayoMdáJáka kiiiHtt, V.. Caiky «tea KI klldaadik. Alapította Or. Raffay Sándor Kiadja UAflxotéal ár évi 100 korona, ■gyos nim ára S korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. FtlclS« azerkeaxtót TAraaxerkaaitő ét felelő« kiadói Kirchner Rezső püspök: titkár Dr. Scholtz Oszkár az O. E. Sz. igazgatója. V allásoktatásu ak. Ilyenkor, a tanulást esztendő végén, mintha számadásra hivó lelkiismeret-megszólalás kény szeritene e kérdés szemeközé nézni. A mi egyházunk emberi gyarlósága, hogy hiányzik az értékérzéke. Hiányzik nz a képessége, mellyel hivatásbeli tényeit megmérni, értékelni tudná. Nálunk oly nagy port ver fel pl. egy felügyelői állás betöltése, vagy a zsinattartás kérdése, avagy egy peres ügy elintézése, mintha ezeken a kérdéseken fordulna sorsunk; pedig a meg nem látott lélekrontások, erőpazarlások, vagy erő- és lélek^sikkasztások egész más területen történnek. A hajó vizalatti sebeibe pusztul bele... Elszuvasodott, elpudvásodott bordázata lassan átereszti a vizet és észrevétlenül, de biztosan sülyed lefelé. A nyilt sebeknél gonoszabbak a belsők, a láthatlanok, mert kezelni nem lehet őket. A mi hajónk is ilyen szuvasodásban szenved. Mi kesergünk, hogy templomainkból lassan kimarad az intellektuel elem, az értelmiség s ezzel egy hallgatag csődbe jut egyházunk, mert eredeti programmját — a hit és tudás összekapcsolását — kénytelen elejteni s kénytelen a szószéki nivót leszállítani a templomi közönség értelmi szintjéhez. Kesergünk, hogy a gyönyörű lutheri elgondolás, mely egy lelkében világos, de imádkozásában bensőséges embereszményt formált maga elé, a fejlődés folyamán hova-tovább elhalványul és közönséges, szürke ideálnélküliségbe fullad. Kesergünk, hogy nincsenek igazi forró és kemény egyháztagjaink, kik egyéniségük értékeivel mutatnák meg az evangéliumi egyház lélekformáló, egyéniség- alakító művészetének magasságát. Beszéljünk nyíltan! Kérdezi-e valaki: átértette egyházunk in capite et in membris nevelési feladatát. Tudja-e, hogy közöttünk egy hatalmas katholikus megmozdulás zajlik le, mely a szerzetesi nevelés elfogultságában kipallérozott türelmetlen és zelotikus generációt tudott tűzbe vezényelni a szellemértékek, az életnézetek között folyó hallgatag, vagy hangos csata érdekes, mozgalmas mezejére ? Félreverem a harangot, mert veszélyt látok. Látom, hogy a bolsevizmus által kiváltott nagy vallási életmegujhodás hullámai zúgva hömpölyögnek felénk és egyházaink — ahelyett, hogy mint hajók, emelkednének e nagy áradatba, mint Tisza- öntésbe a fehértornyu falvak belemerülnek, most e megújhodás csak a katholicizmus újraéledése s nem a minden pozitív hitű lélek egységes falanxba állása. Látom, hogy a szerelőzködés, a frontalkotás, a szembefordulni kész harciasság nemes láza-tüze ott lobog a katholikus táborban, ahonnan ma már nyíltan kiáltozzák a Regnum Marianum-ot s a kizárólagosság igényének követelését. Itt nincs helye a sérelem gyáva panaszolásának. Az élet, a struggle for life, nem a gyönge kímélésének alapján folyik. Az erő dönt. Ha egyházunkban felébred a szunnyadó öntudat és uj értékeket, igaz, nagy értékeket tud szőnyegre dobni, ha a tömegekkel fellépő egyházzal parallel (vagy szemben ?) súlyos, nagy vonalú, nagy mozdu- latu egyéniségeket tud frontra állítani, mienk a kormánykerék 1
