Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-05-08 / 19. szám
6 HVflflOÉIiIKÜSOK ÜÄPJÄ 1921 szerint e kérdésben egységesnek mondható a francia protestánsok álláspontja: azt kívánják, hogy a német protestáns egyház megfelelő formában hozza nyilvánosságra oly értelmű nyilatkozatát, melyben megállapítja saját hazájának bűnösségét a háború felidézésében, a belga semlegességnek megsértésében, a meg nem engedett harci eszkö zöknek használatában. A német protestánsok részéről ugyan történtek már ilyen tartalmú nyilatkozatok egy Hollandiában megtartott nemzetközi értekezleten, de a nyilatkozók hangsúlyozták, hogy csak a saját nevükben szólották. A francia álláspont felett nem igen lehet csodálkozni, egyrészt, mert még ma is közvélemény Franciaországban, hogy a németek előre megfontolt szándékkal támadták meg 1914-ben a franciákat, másrészt, mert Francia- ország északkeleti részének elpusztítása óriási elkeseredést okozott. Koncedálni kell azt is, hogy a francia protestánsok helyzete kissé kényes, mert katolikus honfitársaik szemében már a háború előtt németbarátok hírében állottak s az utolsó években valósággal küzdeniök kellett saját hazájukban hazafiasságuk elismertetése végett. Reméljük — mondja a cikk Írója, — hogy a közös evangélium alapján végre is sikerülni fog a békét létrehozni. Misszionáriusok nemzetközi értekezlete. A háború kitörése óta első ízben a múlt év nyarán találkoztak különböző országok misszionáriusai a genfi tó melletti Crans- ban, hogy egymással megbeszélést folytassanak. A megbeszélés alapjául az edinburgi Oldham jelentése szolgált, mely a missziók mai helyzetével foglalkozott. Oldham azon nézetének adott kifejezést, hogy a missziókat nem lehet olyan elbánásban részesíteni, amilyenben az ellenséges államok polgárainak magántulajdona részesült, de hangsúlyozta, hogy a missziók tevékenysége egyelőre korláto- tozásnak lesz alávetve, mert ezt az angol kormány most elvi szempontból szükségesnek tartja. Az értekezlet a német missziók sérelmeivel nem foglalkozott, mert ezt még nem tartotta időszerűnek s respektálta a megjelent német misszionáriusok érzékenységét. E kérdés csupán magán- beszélgetések tárgyát képezte. Az értekezlet végül néhány pontban összefoglalta a követendő irányelveket, s ezen munkálatát megküldte az érdekelt nemzetek missziói szervezeteinek. Keresztyén internacionálé. Nem szenved kétséget az, hogy a háború sok embernek vallásosságát fokozta. Voltak sokan, akik ellentétet láttak a háború és Krisztusnak az Isten országáról hirdetett ideálja között, s ezekben erős kételyek támadtak a háború érdekében hirdetett erkölcsi tételek igazságai iránt. Különösen az angolszász országokban volt ez észrevehető, ahol csak a háború alatt hozták be az általános hadkötelezettséget. Az 1914. év végén Cambridge-ben megalakult egy szövetség, mely — kiindulva abból, hogy egyedül a szeretet képezheti az emberi társadalomnak az alapját — kimondotta, hogy Krisztus követőinek háborút viselniük nem szabad. A szövetség tagjainak száma a megalakuláskor alig haladta meg a százat. Irodalmi téren is igyekeztek propagandát kifejteni, s a szövetség tagjainak száma ma körülbelül 8000. Az általános hadkötelezettség behozatalakor mindnyájan megtagadták a katonai szolgálat teljesítését, s körülbelül 6000-re tehető azoknak a száma, akiket Angliában emiatt három, sőt több évi szabadságvesztéssel sújtottak. E mozgalom 1915-ben Amerikában is megindult. Bár híveinek száma itt sem sok — 1800 —, mégis a 10.000 példányban megjelenő „A holnap világa“ cimü havi folyóirattal erős propagandát fejtenek ki. Hollandiában egy Angliából kiutasított hollandus alapította meg a szövetséget, mely itt különösen a diákság köreiben talált hívekre. A szövetség tagjai a háború befejezése óta már két Ízben tartottak nemzetközi értekezletet Bilthoven- ben (Hollandia). A második konferencia egy az egész világhoz intézett üzenetet tett közzé, melynek rövid tartalma ez: a keresztyének tegyenek fogadalmat, hogy egymás ellen soha többé fegyvert nem fognak. Ne az önzés irányítsa lépéseiket és ne gyűjtsenek kincseket. Szükséges a legfontosabb termelőeszközök szocializálása, s e gazdasági átalakulásnak célja egy olyan társadalom legyen, melyben csak a közjóért dolgozó emberek vannak. Ebben a szellemben kell nevelni a gyermekeket. A világforradalom Krisztus szellemének forradalma legyen Mammon szelleme ellen. Zsidók és arabok. A „Basler Nachrichten“ jelenti, hogy egy mohamedán-arabokból álló küldöttség járt Churchillnél és aggodalmának adott kifejezést Palesztina sorsa fölött azon esetre, ha Jeruzsálem „zsidó nemzeti otthonu-ná válik. Churchill válaszában kijelentette, hogy a zsidó nemzeti otthonnak megalapítása nem jelenti egyszersmind a zsidók uralmát, s hogy a brit protektorátus még évek hosszú során át fenn fog állani. ........................................................................ Ro vás. Feszület. Régóta tapasztaljuk, hogy Magyorországon a klerikalizmus térhódítása napról napra nő. Ezt csak azok nem látják, akiknek a szeme be van hunyva, vagy akik nem akarják meglátni. A keresztyén kurzus cégére alatt voltakép a klerikalizmus mindent letipró előretörését észlelhetjük az ellen, ami nem r. katholikus. A protestantizmus ma még szövetségestárs, mert szükség van reá, holnap a fegyver ellene is fordul, ha ugyan nem ezt mondhatjuk már ma is. Hogy ez végzetes hiba, sőt bűn a meghalásra ítélt, de élni akaró magyar haza ellen, kár volna több szóval aposztrofálni. A protestantizmus és r. katholicizmusnak meg kellene értenie egymást s a barátságnak nem volna szabad csak a külső látszatot szolgálnia, amely mögött az egyik félnek állandóan ezt kell éreznje: én is csak eszköz vagyok, de szintén halálra Ítélt; a másiknak pedig: neked csak addig van jogod élni, mig szükségem van reád, mert az egyedül üdvözítő, s igy egyedül élni hivatott én vagyok. Hogy a megértés hiánya nem tőlünk ered, újabb bizonyítékot hozhatunk fel, mely egyben a harcos klerika- lizmusnak egy semmi mást tekintetbe nem vevő porondra lépése.' A „Szózat“ febr. 25-iki számában azt olvasom, hogy a budai r. kath. kör akciót inditott aziránt, hogy az összes iskolákba — értve az állami és községieket, meg bizonyára a társulatiakat is — és bírói tárgyalási terembe behozassák a feszület. Vájjon mi akar ez lenni? Újabb támadás minden ellen, ami nem r. kath. És még valami: következetes előre- törtetés a megkezdett utón, amelynek végén ott áll: a Regnum Marianum, mint végcél. Ez ellen a megindított budai akció ellen, mely a klerikális berkekben máshol is visszhangra talált, nekünk protestánsoknak ellenakcióba kell lépnünk. Evangélikus, reformátusnak egyaránt. Atért a feszület behozása nem a keresztyén, hanem katholikus jelleg kidomboritását célozza. Az állam pedig nem áll csak katolikusokból s az államnak még kevésbé szabad kétféle mértékkel mérnie, az egyiknek kedvezni, a másikat megsértenie. A reformátusságot pedig egyenest sérti a kereszt, melyhez semmi köze. Az evangélikusság talán ki tudna vele jobban békülni, mert hiszen szimbóluma, de mert a lóláb evidens, nem kérünk belőle. Mi nem akarunk uton- utfélen feszületeket s nem akarjuk azt sem, hogy a keresztyén kurzus jelszavának kidomboritásával iskoláink, bírósági termeinkbe krucifixeket állítsanak. Ez ellen tiltakozunk s ha kell csatasorba állunk a feszület helyett a Krisztusért, a regnum Marianum helyett a regnum Christianumért. J. K.
