Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-05-08 / 19. szám
4 EVflflGÉIilKÜSOJS ÜÄPJÄ 1921 a magyar kálvinizmus nem fog e spirituális bölényekkel kipusztulni. Nem, mert ha igehirdetőit eddig kibírta, nincs az a hatalom, amely úrrá lehessen felette.“ Ezt a kemény beszédet mi lutheránusok bizonyára túlzottnak fogjuk találni. De vigyázzunk mi is, „hogy valami módon, holott én prédikálok másoknak, gonosz életű ne legyek“. I. Kor. 9,27. Ha az igehirdető beszédéből kiérzik a hallgatók, hogy itt egy erős hitű, a megtérés és újjászületés áldását elsősorban önmagán tapasztaló, szilárd theológiai álláspontra jutott s emellett a kor tudományos színvonalán álló, a biblia mellett az életet és a mai szociális viszonyokat is ismerő, a lélektan és retorika törvényeiben jártas, szigorú önfegyelmet és bírálatot gyakorló, szerény, finom- lelkű, a szívnek teljességéből szóló lelkipásztorral van dolguk: akkor el fog hallgatni a „prédikátori stilus“ és a „papos beszéd“ gunyszava. Úgy legyen! Pótlólag még a XVII. századból Menízer Boldizsár jeles darmstadti szuperintendenst idézem, ki a papos beszéd főbb hibáit ezekben látja: 1. Gestus sermonesve affectare. 2. Sonum vocis instar cantoris protrahere. 3. Clamore potius, quam claro distinctoque sermone rem agere. 4.* De se ipso ex cathedra dicere. 5. Exordiis longis lon- geve petitis uti. 6. Nimis magnifice se inferre, nimisve verborum apparatu uti. 7. Fabellas frequenter immiscere. 8. Satyricis sermonibus indul- gere. 9. Res claras multis probationibus confirmare. 10. Subtiliter disserere de obscuris quaestionibus apud homines simplices. (Schenkel, Prakt. Theol. in Aphorismen, 73. 1.) ll»|l|ll|lliin)»IIIIIIIMMIIlUJIilJil|ll)IUIi|IIUrilltlIIIHMIII»l8!IUI»tlll»illlllllllllllll|lll» Az evangélium a XX. században. Irta: Hamvas József. VI. Az evangélium és a nemzeti állam. A történelem az ember fölszabadulásának története. Fölszabadulunk a természeti erők zsarnoksága alól a természeti törrvények megismerése által. Fölszabadulunk az emberi önkénykedés alól az élet törvényeinek megértése által, az evangé- liomnak az emberiség gondolkozásába való fokozatos benyomulásával. De a természeti erők nem szűnnek meg azáltal, hogy törvényeiket fölismerjük, csak ahelyett, hogy ki lennénk nekik szolgáltatva, az emberiség szolgálatába kényszerítjük őket. így vesztik el zsarnoki hatalmukat az intézmények is, melyek az önkénykedést szolgálták és vagy szelíd díszletté szelídülnek, vagy ha bennük még fölhasználható erő van, az uj élet szolgálatába állnak. Minden hatalom intézményekre támaszkodik, azért a forradalom mindig az intézményeket támadja. A történelmi múlt nagyszámú intézményével él közöttünk és ezekkel kapcsolja össze a jelent a múlttal. Ez az örökségünk, ehhez tesszük hozzá saját szerzeményünket. A forradalom e nélkül az örökség nélkül akarja kezdeni az életet, de nem sikerül neki. Az evangéliom sohasem támadott intézményeket, mégis meg tudta szüntetni azokat, amelyek a fejlődésbe már nem illettek bele vagy uj szellemmel töltötte meg őket. Az emberi közösség hatalmas egységét, évezredek intézményét, a nemzeti államot is támadja az uj forradalom. Mert a történelmi múlt egész kincstára, egész fegyvertára a nemzeti állam. A régi, közjogi forradalmak még az állam keretein belül mozogtak és a nemzeti önérzet egyik hajtóerejük volt. De az uj gazdasági forradalom a nemzetközi tőkével száll harcra és igy szervezkedésében is nemzetközi kapcsolatokra van utalva. Hogy pedig mindig és mindenütt számíthasson küzdő táborára, le akarja seregében dönteni a választófalakat, melyeket nemzeti és faji különbségek emelnek az emberek között. így támadt az intézményes internacionalizmus a harcra szervezés érdekében. A nemzetköziség nem uj jelenség a történelemben. Nagy Sándor és a rómaiak birodalma is létrehozott effélét. De első hatalmas szervezete a római katholikus egyház volt, mely nemzetközi nyelvet is alkalmazott hozzá. Európa népeinek egymásra ható kultúrája mindig több kapcsolatot teremtett az egyes nemzetek között. Az uj eszme- áramlatok könnyen keltek át az országok határain és foglalkoztatták az egész haladó emberiséget. Még könnyebb útja volt a pénznek, ennek a hidegsemleges szerszámnak. Mikor az elvekért folyt küzdelem után a mai gazdasági tülekedés következett, a nagy tőke vezette be az intézményes nemzetköziséget, a munkásság nemzetközi szervezete ennek csak természetes következménye lett, mert ellenségét követte arra a területre, amelyen elhelyezkedett. Mikor pedig a nagy tőke a kormányzás irányítója lett, a munkás-internacionále az állam ellen fordult egész hlrcvonalával. Jézus nemzetének hü fia volt. Meleg szeretettel ragaszkodott népéhez. Mikor világos tekintete előrelátta a szerencsétlen közállapotokból feltétlenül bekövetkező veszedelmet, megsiratta Jeruzsálemet, mely el fog pusztulni. Hazájának pusztulását a fanatikus és korlátolt nemzeti jelszavak okozták. Jézus korának minden nemzeti törekvése a messiási eszmében egyesült. A Messiást úgy várták, hogy hatalmas hadvezér, csodálatos erőkkel rendelkező király lesz,, aki hóditó hadjáratra indul az egész világ ellen, minden népet kiirt vagy leigáz és az egész földet hatalma alá hajtja. A nemzeti ábrándok legféktelenebb túlzása volt ez a messiási gondolat. Tanulmány és intő példa minden idők számára. Ennek a törekvésnek képtelenségével Jézus már pályája elején tisztába jött. Nem a vele szemben álló erők mérlegelése által, hanem az igazság megismerése által: Erőszakkal a világot maradandóan hódoltságban tartani nem lehet. Csak az igazság hódíthatja meg feltétlenül az emberiséget. Ezzel adott Jézus példát arra, hogy a faji értékek talajából az egész emberiséget fölszabadító igazságokat kell termelni. így fejlesztheti ki
