Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-10-09 / 41. szám
4 HVHriGélil^USOl^ MPŰR 1921 Egyházkerületi közgyűlés. Szeptember 22-én reggel 8 órakor rövid istentisztelet után dr. Berzsenyi Jenő egyházkerületi felügyelőnek megnyitójával vette kezdetét az egyházkerületi közgyűlés. A felügyelő szomorú szívvel emlékezett meg Sopronnak, a Dunántúl jellegzetes diákvárosának, tervbevett elrablásáról. Majd igy folytatta: Még most keblünkre tartva öleljük, de az ántánt hatalmas keze szórja felénk villámait. Vájjon elvonul-e csendesen felettünk, vagy pedig pusztító erejét ránk viha- rozza dühe, nem tudjuk. Kétség, remény és aggódás közt telnek el napjaink. De azt az egyet tudjuk, hogy van egy isteni igazságszolgáltatás, amely ha késik is, de el nem múlik. Én, ki Isten kedvező kegyelméből hosszú időn át életpályámnak ,már végére érkeztem, hiszem Magyarország feltámadását. És pedig hiszem, hogy mi dunántúliak tesz- szük meg ax első lépést. Hiszem hogy mi képesek leszünk határainkat megvédeni. Ez lesz az első mozdulat, mely előre vezet. Idegennyelvü, de hazafias, bátor érzésű népeink harcolnak a végeken. Harcoljunk mi is szóval, amely élesebb mint a kard. Különösen lelkészeink és tanítóink hirdessék a hazafiságot és élesszék templomban, iskolában, bárhol a hazaszeretet lángját. Legyen minden működésükben erős magyar nemzeti öntudat, akkor munkájuk sikere lesz hitünk megvalósulása. Kapi Béla püspöknek mindenre kiterjeszkedó részletes püspöki jelentése ezúttal is a kerületnek hű tükrét tárta a kiküldöttek elé. A püspök jelentésében mindenekelőtt szintén rámutatott arra a nagy veszteségre, amely Nyugatmagyar- országnak, közelebbről Sopronnak elcsatolásával a kerületet érte. De bizik, hogy ezt a darab földet végül mégis csak sikerül megtartanunk Majd ezzel kapcsolatban a soproni iskoláknak szükségparancsolta kiürítéséről,, elhelyezéséről szólott. Nagy elismeréssel adózott a vend gyülekezeteknek hűségéért, a baranyai gyülekezeteknek lelkes magyar magatartásáért. Jelentésében érintette a teológiai fakultás, a tábori püspökség, a főrendiház reformjának a kérdését, a wormsi birodalmi gyűlés megünneplését. Hálásan emlékezett meg az amerikai és a svéd evangélikusok segélyéről. A legszivélyesebben üdvözölte a református testvérek elhívott uj vezéreit: Balogh Jenő főgondnokot, Ravasz László püspököt. Fájó lélekkel áldozott néhai Petri Elek püspök emlékének. Bejelentette, hogy Dr. Hering Zsigmond pénzügyi bizottsági elnök állásáról lemondott. Dr.Heringnek — mondja a püspök jelentésében — csak megköszönni képes, de meghálálni soha a kerület az ő munkásságát. Az elismerés legszebb hangján köszöntötte Horváth Sándor főesperest, 80 éves évfordulója és az esperesi székből való távozása alkalmából. Az egyház uj vezéreit: Dr. Radó Gyulát, Bélák Lajost, Fenyves Ede esperest sok-sok bizalommal üdvözölte. Megható szavakban köszönte meg Magyary Miklós volt zalai esperes eddigi esperesi, László Miklós titkári munkásságát. Az egyházi életet kielégítőnek találta, ámbár a rend tekintetében itt-ott még a forradalom hatásai nyilvánvalók. Érintette az egyházlátogatásokat, a nyomda kérdését; Dombóvár, Somogyvámos anyásitását, a pécsvidéki missziói lelkészi állás szervezését. Bejentette, hogy a minisztérium a soproni tanítóképzőnél hitoktatói állást szervezett s hogy a nyugdíjas lelkészeket is hajlandó az állam némi segélyben részesíteni. A jelentés végén hálás köszönetét nyilvánította az egyes egyházaknak, nevezetesen az evang. népnek az elmúlt közigazgatási évben tanúsított páratlan áldozatkészségéért. A közgyűlés a püspök jelentését hálásan vette tudomásul és a kerületi felügyelő indítványára elhatározta, hogy a jelentést egész terjedelmében kinyomatja. Ezután a különböző bizottságok tettek jelentést, melyeknek meghallgatása után „ a püspök imájával s a Himnusz eléneklésével a közgyűlés véget ért. A tiszai evang. egyházkerület közgyűlése. Szeptember hó 14-én folyt le a tiszai evang. egyházkerület közgyűlése a szomorúan megcsonkított kerület tényezőinek nagy részvétele mellett. A gyűlést megelőző napon a bizottságok üléseztek s gyámintézeti isten- tisztelet volt, melyen Marcsek János tokaji lelkész tartotta a szentbeszédet. A közgyűlés a gyönyörű belső világu templomiban kezdődött istentisztelettel, melyen Paulik János, a kerület főjegyzője lelkeket megragadó imát mondott. Dr. Meskó László, a kerület helyettes felügyelője ez alkalommal is, mint azt már részéről megszoktuk, csodás bölcsességgel, mélyrelátó lélekkel megfogalmazott megnyitó beszédével ünneppé avatta a közgyűlés kezdetét. - Az időszerű egyházi kérdések mindenikét érintette s mindenikre a nagy tapasztalatu egyházvezér tiszta judiciumával mondott véleményt. A közgyűlés közönsége lelkesen ünnepelte világi vezérét. Nem kisebb lelkesedés áradt Geduly Henrik püspök felé, kit a felügyelői megnyitó kapcsán püspökségének tizedik évfordulójáról megemlékezve forró ünneplésben részesített csonka kerülete. Püspöki jelentése a felügyelőelnöki megnyitóhoz hasonlóan mélységes hatást váltott ki, midőn a tiszta evangélikus állásponton méltó kritikában részesítette Prohászka püspöknek a frankfurti keresztyén- szociáüsta gyűlésen a reformáció egyházaira mondott felháborítóan igaztalan vádoló nyilatkozatát; visszautasította azt a törekvést mely a nemzeti hadsereget elkatholizálni akarja, midőn azt Kapisztrán János védő szent oltalma alá óhajtja helyezni, intelemmel fordult egyházunk minden tényezőjéhez — lelkészekhez és világiakhoz — a mélyebb, állandóbb és folytonosabb hitélet érdekében. Napirend előtt Duszik Lajos szólalt fel, ki megindító szavakban kérte a kerületet, hogy oláh rabságban sínylődő-szenvedő két lelkésztestvérünket Irányi Kamill szatmári- és Harsányi István máramarosszigeti lelkészeket a magyar kir. kormány védelmébe ajánljuk, mire püspök sürgönyileg terjesztette külügyminiszterünkhöz a kerület kérelmét. Fontosabb tárgyak voltak: a jogakadémiák megszüntetése tárgyában kiadott miniszteri rendelet, mellyel szemben a kerület az egyetlen evang. jogakadémiának minden eszközzel leendő fenntartása mellett foglalt állást. Az amerikai testvérek nagy segítségéért- mély háláját nyilvánította. Az evangélikus világszövetség eszméjét nagy örömmel és még nagyobb reménykedéssel üdvözölte s az adventi offertóriumot készséggel ajánlja fel e célra. Az egyetemes teológiai fakultás kérdésében azt az álláspontot foglalta el, hogy szerveztessék az a Pécsett működendő pozsonyi egyetem keretében, de addig, inig eredeti helyére vissza nem mehet, Budapesten állitta ssék fel. Tudomásul vette az előző napon tartott gyámintézeti közgyűlés ama határozatát, hogy egyetemes gyámintézeti elnökségre szóló szavazatát Br. Radvánszky Albertre és Pálmay Lajosra adja. Hozzájárult a kerületi lelkészegyesület közgyűlése által előterjesztett határozatokhoz, melyek a vasárnapi munkaszünet teljesebbé tevéséről, a vasúti kedvezménynek és minden más állami kedvezménynek a köztisztviselőknek megfelelő mértékben a lelkészekre is kiterjesztéséről és különösen a nyugdijkérdés sürgős és korszerű megoldásáról szóló határozatokhoz. Elrendelte a Szentiványi Árpád halálával még 1918-ban megüresedett kerületi felügyelői méltóság betöltését, amivel kapcsolatban az u. n. egyetemes elnöki tanácsnak ama felszólítása fölött, hogy a dunáninneni kerülettel lépjen felügyelői, illetve püspöki közösségbe, annak kijelentésével tért napi rendre, hogy ilyen felhivást csak hatásköri túllépés folytán intézhetett a konferencia, lévén egyházunkban minden jog és hatalom forrása a gyülekezet. E kérdés egyébként is zsinati elintézésre tartozik. A közgyűlés, mely az esti órákba nyúlt, több belső ügy elintézése után, melyek közé tartozott Materny Lajos érdemült főesperes, debreceni lelkésznek az általa betöltött kerületi állásokról való lemondása és az ezzel kapcsolatban kiérdemelt hála nyilvánítás, a püspök buzgó imájával fejeződött be. D. i:i!iiiiiii!iiii!ii!iinimii ni un mmiiiii minin nniiiiiiiiiiiinmiiiiiiiiiiiiiiiiisiniH'H'H Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen
