Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 3. szám - Sátory Vilmos: Tanító és tanuló az átöröklés megvilágításában
Cegléd, 1944 március hó. L. évfolyam, 3. sz* EVANGÉLIKUS NÉPISKOLA AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA Felelős szerkesztő : Felelős kiadó : SOMOGYI BÉLA Ö Z V. K I S Z E LY JÁ N 0 S N É MEGJELENIK HAVONTA. Szerkesztőséi? : Sopron. Evangélikus Líceum és Tanitóképzőintézet. Képezde-u. 14. Telefon : Sopron, 106. Kiadóhivatal : Cegléd, V. k., Batthyány-u. 24. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . 13— P, fél évre 6 50 P Postatakarékcsekkszómla : 42.523 Tanító és tanuló az átöröklés megvilágításában. A század elejei lélektani és pedagógiai „eredmények" sokak előtt megcsillogtatták azt a reményt, hogy a neveléstudományt sikerül rövidesen teljesen racionalizálni az elért tudományos eredmények segélyével s akkor a nevelés megoldható lesz: olyanformán, akár egy számtani feladat. Ezek a remények számításon kívül hagyták a két legfőbb component: a tanító és a tanuló öröklött dispositióit. Mintahogy az elméleti orvostudomány sem gyógyított meg magában véve még senkit, mert a gyakorlati siker függ az orvos felismerésétől és ügyességétől, valamint a paciens szervezetének alkotásától és viselkedésétől, — éppen úgy az elméleti lélektan és neveléstan is más és más eshetőségekkel kénytelen számolni — még külsőleg azonos körülmények között is, — aszerint, hogy a tanító és a tanítvány öröklött alkata és reagáló lelki comsti- tuciója bizonyos adott helyzetben hogyan játszik közre; előnyösen, vagy hátránvosan befolyásolja-e a nevelő és nevelendő közti viszonyt és hatásokat. Hiába vannak a legtökéletesebb tantervek, utasítások, tanítási vázlatok, módszeres eljárások, segédeszközök, ezeken felül vannak még bizonyos irrationális tényezők: az említett dispositiók, amiket alig-alig ismerhetünk még a legszorgosabb lelki kutatás után sem, legalább teljesen nem. Ha a nevelő visszagondol saját fiatalságára és neveltetésére, bizonyára sok olyan jelenséget fog találni, amelyek — a nevelő szempontjából mellékesek voltak, — útfélen álltak, — amiket nem ismerhetett, nem tudhatott, velük nem számolhatott s — mégis erősen, vagy döntően közrejátszottak egyénisége alakításában. Ezek öröklött alkatától függőitek, legegyénibb sajátját képezték és — irányát megszabták. Ezeknek az irrationális tényezőknek tudatában — kell, hogy felelősségünk tudata a legszélesebb körű megismerésre, kutatásra ösztönözzön állandóan, kell, hogy éljent bennünk a vágy, a fennálló
