Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 2. szám - Egyesületi élet -hivatalos rész
62 ban magasra emelt, az értelmiségi vezető rétegbe minden tartózkodás nélkül befogadott, sőt beleolvasztott néptanítót kíván s a nemzeti jövendőért felelős intéző tényezők oly őszinte gondolkodását, mely a népnevelést és ebben a népnevelő sorsát valóban honvédelmi ügynek tekinti s a válságos időkben nem mérlegeli az erőfeszítés, az áldozathozatal hátárát. Felhívta a tanítóságot, hogy ne pusztán várakozással tekintsen jövő sorsa elé, hanem egyetértő s lelkesen önfeláldozó munkával állítsa sorompóba társadalmi erőit. Állítsa, magát, fiait és leányait a nemzeti többértéktermelés nemes versenyébe. Jól átgondolt tervszerűséggel összpontosítsa rendelkezésre álló erőit azoknak a fellegváraknak a kiépítésére, melyekből a tiszta elkölcsi légkörben élő tanítócsaládokból kiválasztódott fiatalság elsősorban a magyar ugarra, a műhelyekbe s a kereskedelembe viszi a nemzeti vérkeringés éltető, friss erőit. A nemzet anyagi és erkölcsi erejét gyarapító minden tiszta szándék előmozdítására az Eötvös-alap felkészült. Legfőbb gondja, hogy ereje töretlenül kerüljön ki a nagy világégésből és szolgálhassa az újjáépítésben annak az áilambölcselőnek és művelődéspolitikusnak eszméit, akinek csillagfényben ragyogó nevét viseli. Megnyitója után az elnök meleg szavakkal adta át Kniesz Ferenc székesfehérvári községi tanítónak. Szarvas Ede kispesti áll. népisk. igazgatónak, körzeti iskolafelügyelőnek és Tóth Árpád szíőv. jparostanonciskolai igazgatónak a tiszteletbeli tagságról szóló oklevelet. Az ünnepeltek a tanítói közösség kitüntető elismerését hálásan köszönték meg. Majd a katonai szolgálatot teljesítő Lengyel Ferenc főtitkár jelentését Oldal Anna titkár olvasta föl. — Közhellyé vált — úgymond — az a szokás, hogy a megpróbáltatások idejét éljük. Olyan- sokat mondogatjuk és annyi ellenkező jelét látjuk, hogy inkább divatos szólamnak tűnik fel. Ma jól hangzik — halljuk is eleget — az erők összefogását emlegetni, de az egyéni érdekért ma is ép olyan ádáz küzdelem folyik, mint az elmúlt kor szabad versenyében. Az áldozatos lemondás hazafiság — hirdetjük — de a mohó fekete kezektől irányított javak tömege gyűlik össze a szerencsések rejtett kamráiban, akik aztán hivalkodva tüntetnek jólétükkel. A fecsegés hazaárulás — olvassuk a falakon is — mégis otromba híresztelések, szójátékok, élcek szolgáltatják ki a legféltettebb szándékokat, a legszentebb emberi és közösségi eszményeket vagy követőiket. Valóban a megpróbáltatások korát éljük, főképen a lélek megpróbáltatását. S hogy a próbát kiálljuk. csak a legéberebb lelkiismeret segít most. A nemzet lelkiismeretének örök hangadója a magyar tanító. Ember- feletti erőfeszítést kíván tőle ez a válságos kor. Hatóság és a társadalom őt teszi felelőssé a jövő emberének kialakításáért, de nem bocsátja rendelkezésére a leghatásosabb eszközöket: az anvagi függetlenséget és munkájának föltétien tiszteletét. Munkahelyének széttagoltsága, elaprózottsága miatt szervezkedése erőtlen. Sok helvi szervezete sok apró érdeket teremt, mely gátja a közös erő kialakításának. Az Eötvös-alap ma az ország tanítóságának egyik legerősebb szervezete, mert őszinte szándékú, közös érdek teremtette. Tábora is állandóan növekszik, a közgyűlés óta elmúlt félév alatt tagjainak száma ötszázharminccal szaporodott. Az állami internátusi
