Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 2. szám - Egyesületi élet -hivatalos rész

62 ban magasra emelt, az értelmiségi vezető rétegbe minden tartóz­kodás nélkül befogadott, sőt beleolvasztott néptanítót kíván s a nemzeti jövendőért felelős intéző tényezők oly őszinte gondolkodá­sát, mely a népnevelést és ebben a népnevelő sorsát valóban hon­védelmi ügynek tekinti s a válságos időkben nem mérlegeli az erőfeszítés, az áldozathozatal hátárát. Felhívta a tanítóságot, hogy ne pusztán várakozással tekintsen jövő sorsa elé, hanem egyetértő s lelkesen önfeláldozó munkával állítsa sorompóba társadalmi erőit. Állítsa, magát, fiait és leányait a nemzeti többértéktermelés nemes versenyébe. Jól átgondolt tervszerűséggel összpontosítsa rendelke­zésre álló erőit azoknak a fellegváraknak a kiépítésére, melyekből a tiszta elkölcsi légkörben élő tanítócsaládokból kiválasztódott fia­talság elsősorban a magyar ugarra, a műhelyekbe s a kereskede­lembe viszi a nemzeti vérkeringés éltető, friss erőit. A nemzet anyagi és erkölcsi erejét gyarapító minden tiszta szándék előmozdí­tására az Eötvös-alap felkészült. Legfőbb gondja, hogy ereje töret­lenül kerüljön ki a nagy világégésből és szolgálhassa az újjáépítés­ben annak az áilambölcselőnek és művelődéspolitikusnak eszméit, akinek csillagfényben ragyogó nevét viseli. Megnyitója után az elnök meleg szavakkal adta át Kniesz Ferenc székesfehérvári községi tanítónak. Szarvas Ede kispesti áll. népisk. igazgatónak, körzeti iskolafelügyelőnek és Tóth Árpád szíőv. jparostanonciskolai igazgatónak a tiszteletbeli tagságról szóló okle­velet. Az ünnepeltek a tanítói közösség kitüntető elismerését hálá­san köszönték meg. Majd a katonai szolgálatot teljesítő Lengyel Ferenc főtitkár je­lentését Oldal Anna titkár olvasta föl. — Közhellyé vált — úgy­mond — az a szokás, hogy a megpróbáltatások idejét éljük. Olyan- sokat mondogatjuk és annyi ellenkező jelét látjuk, hogy inkább divatos szólamnak tűnik fel. Ma jól hangzik — halljuk is eleget — az erők összefogását emlegetni, de az egyéni érdekért ma is ép olyan ádáz küzdelem folyik, mint az elmúlt kor szabad versenyében. Az áldozatos lemondás hazafiság — hirdetjük — de a mohó fekete kezektől irányított javak tömege gyűlik össze a szerencsések rejtett kamráiban, akik aztán hivalkodva tüntetnek jólétükkel. A fecsegés hazaárulás — olvassuk a falakon is — mégis otromba híresztelések, szójátékok, élcek szolgáltatják ki a legféltettebb szándékokat, a leg­szentebb emberi és közösségi eszményeket vagy követőiket. Valóban a megpróbáltatások korát éljük, főképen a lélek megpróbáltatását. S hogy a próbát kiálljuk. csak a legéberebb lelkiismeret segít most. A nemzet lelkiismeretének örök hangadója a magyar tanító. Ember- feletti erőfeszítést kíván tőle ez a válságos kor. Hatóság és a tár­sadalom őt teszi felelőssé a jövő emberének kialakításáért, de nem bocsátja rendelkezésére a leghatásosabb eszközöket: az anvagi füg­getlenséget és munkájának föltétien tiszteletét. Munkahelyének széttagoltsága, elaprózottsága miatt szervezkedése erőtlen. Sok helvi szervezete sok apró érdeket teremt, mely gátja a közös erő kiala­kításának. Az Eötvös-alap ma az ország tanítóságának egyik leg­erősebb szervezete, mert őszinte szándékú, közös érdek teremtette. Tábora is állandóan növekszik, a közgyűlés óta elmúlt félév alatt tagjainak száma ötszázharminccal szaporodott. Az állami internátusi

Next

/
Oldalképek
Tartalom