Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 2. szám - Tállyai István: Nagy tanférfiak nyomában

46 Nagy tanférfiak nyomában Irta: Tállyai István. E szerény cikkel csupán üdvözölni akarom azt a lapot, az Evan­gélikus Népiskolát, amely, mióta megismertem, a szívemhez nőtt, ötven éves iubileuma alkalmából. Őszinte régi kapocs, amely engem az Evangélikus Népiskolához fűz, lelkem rég összeforrt e lappal, amelynek — és ezt örömmel állapítom meg — nagyon régi, mond­hatom a legrégibb munkatársai közé tartozom. Harmincöt évvel ezelőtt — 1909-ben — jelent meg első dolgozatom e lap hasábjain. Az ismeretség pedig még régibb, mert 1902 óta vagyok olvasója. Ebben az évben láttam az első példányt e külső alakjában is kedves folyóiratnak, amely már akkor is országos jelentőségűnek volt mondható s magas nívóia. tartalmas cikkei révén ma is jelentős helyet foglal el pedagógiai folyóirataink között. És ezt nem azért mondom, mert magam is szerénv munkatársa vagyok, de ismétlem mások szavait, akiknek a folyóirat egy-egy számát alkalomadtán elküldhettem. Az első száma a lapnak, amely figyelmemet felkel­tette. az volt, amelyben mesteremnek, Ebenspanger Jánosnak, a felsőlövői ev. tanítóképzőintézet főnökének, a tanintézetek c. igaz­gatójának egy tanulmánya jelent meg a vallásoktatásról. Közvetlen tanúja voltam, hogy e kitűnő didaktikai cikk, hogyan született meg. Megszületett a közvetlen tapasztalatból. Velünk, tanítóképzőinté­zeti növendékekkel átvette ugyanakkor a vallástanítás módszerét, a gyakorlóiskolai tanulókkal e módszer alapján szemléltetőkéooel utasítása nvomán kellett a bibliatörténeteket tanítanunk s ezekből az általa ekkor közölt gondolatokból született meg e két számban megielent. kitűnő cikk. Örült a lelkem, midőn nyomtatva láttam e kétségkívül legnagyobb did akták egvikének e tanulmányát Azóta megszerettem az Evangélikus Népiskolát s ma is mindig örülök, midőn egv-egv szám megérkezik. Mindig volt benne valami, amit érdekesnek találtam, ami figyelmemet lekötötte, ami változatossá és nem unalmassá tette a lapot. S most, amikor kedvelt lapunk jubilál, illő, hogv megemlékezzünk azokról, akik a lap e nívóját megteremtették. S midőn ezt teszem, méltó, hogy megemlékezzem, elsősorban az említett Ebensoanger Jánosról és az én kedves Felső- lövőmről. Ebenspanger és Lövő kapcsolata az Evangélikus Népisko­lával nem közvetlen, magam azonban az evang. tanügy iránti szere- tetemet Felsőlövőn szívtam magamba s ezt a kapcsolatot állami szol­gálatban is megtartottam. Kehr szelleme lengett a lövői intézet felett és mondhatom, sok kiváló Pedagógussal hozott engem össze a sors, de Ebensoangernél kiválóbb didaktát nem ismertem. A régi evang. tanügvi emberek közt. akik állami szolgálatban is megtartot­ták a kapcsolatot az evang. tanüggvel, volt egv másik kiváló mes­terem: Bever János, aki tanára volt az ev. gimnáziumnak, maid az áll. polgári iskolának Kőszegen. Állandóan borotvált arca. magas alakja fekete szalonnihában. bosszú ha.i fürtjei vei most is áll előt­tem. Emlékét Schneller örökítette meg a Teológiai Szaklapban (1906). Sok nyelvet beszélő, nagy képzettségű tanár a régi papi jel­legű tanár a régi papi jellegű professzorok fajtájából. Egy Schiller-1

Next

/
Oldalképek
Tartalom