Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész
36 Bár az első elgondolás valósult meg, az idő később mégis Haiszer és társait igazolta. Miután Sass István hírlapi felhívása és állandó ösztönzése, fáradozása ellenére is csak az — 1500 főnyi — evangélikus tanítói tábornak afig nyolcadrészét, mintegy 200 tanítót tudta megnyerni tervének, az egész mozgalom sikerét nem látta biztosítva s ő félreállt az élről. A Sopronba a Tanáregyesület részéről összehívott értekezletre sem ment el, amely hivatva volt a csatlakozás kérdéséről dönteni. Megbízásából Horeczky Gyula csánigi tanító, egyházkerü- leti tanítóegyesületi jegyző ismertette 1911 április 11-én a soproni értekezleten a tárgyat s Alexy Lajos, mint előadó fejtette ki a Tanáregyesülethez való csatlakozás előnyeit és szükségét. Az értekezlet Horeczky Gyulát akarta elnökének megválasztani, mivel azonban ő — egyetértve Sass István felfogásával, hogy a mozgalom nem nyerte el az evangélikus tanítóság többségének hozzájárulását — nem fogadta el a megbízást, ezért az értekezlet Alexy Lajos ceglédi igazgató-tanítót választotta meg az Országos Evangélikus Tanáregyesület elemi iskolai Szakosztályának elnökévé. Az Evangélikus Népiskola 1912 február havi 4. száma közli a szakosztály alapszabályait. 1912 május 28-án tartotta a szakosztály első évi működése után Budapesten nagyon szép és lelkes közgyűlését, amelyen nagy számban jelent meg az evangélikus tanítóság. Igazolta ez azt, hogy ilyen országos szervezet megalakítására a különböző fizetési mozgalmak, kántori fizetés kérdése, a küszöbön állott zsinat előkészítőmunkája érdekében nagy szükség volt. 1913 május közepén Szarvason tartott a szakosztály közgyűlést, 1914-ben Budapesten, mindig nagy érdeklődés és értékes tárgysorozat mellett. A világháború alatt csak szűk keretek között működött az elemiiskolai szakosztály s 1916-ban az Evangélikus Népiskolában egyszerre három évről számolt be egy jelentés annak — nagyobbára levelezési — munkájáról. Később működése abbamaradt. így szinte magától kimúlt ez a nagy viták között s nagy nehézségekkel megalakult elemiiskolai szakosztálya az Országos Tanáregyesületnek, amely pedig ennek kedvéért címét is így módosította: „Evangélikus Tanárok és Tanítók Országos Egyesülete“. Amikor a forradalom után a törvényes rend ismét helyreállt, lassanként az egyesületi élet is megindult mindenfelé. így az „Evangélikus Tanárok és Tanítók Országos Egyesülete“ is már 1920-ban is tartott tanári szakosztályi ülést. A meghívót nem küldték ki a tanítói egyesületi alakulatoknak s így tanítók nem jelentek meg kellő számban külön szakosztályi ülésre, bár az ülésezések ideje az egyházi lapokban közzé volt téve. 1921-ben s 1922-ben csak 7-en voltak együtt. 1923 július 4-én Krúg Lajos, dunántúli egyházkerületi tanítóegyesületi elnök Budapesten, Csonkamagyarország evangélikus tanítóságának a Tanítók Házában tartott gyűlésén, amely Alexy Lajos korelnök vezetése alatt tanácskozott, előadta, hogy a tanítóság ebben a szervezeben, mint alárendelt helyzetben nem érvényesülhet. Sass Istvánt annak idején a legjobb szándék vezette, de elgondolása nem vált be. Bár voltak a szakosztálynak is eredményei, de semmi lénye-
