Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 1. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész

33 mel és szeretettel s hűséggel ápolta, gyomlálta, öntözgette és gon­dozta az egyház munkamezejét, veteményeskertjét. Tanítványainak sokasága siratja benne a melegszívű, megértő tanítót, kinek fennkölt s tanítványai által körülrajongott nemes személye kitörölhetetlenül rajzolódott és vésődött be gyermeki szívükbe és lelkűkbe. Hogy dr. Ludvánné Tóth Sarolta ki volt tanít­ványai számára, azt talán a sírjánál búcsúztató II. oszt. kis tanu­lója fejezte ki legszebben és legjobban, amikor így zokogott fel: „Utolsó Istenhozzádot mondunk annak, kit édesanyánk után a leg­jobban szerettünk. Imádkozunk érted“. Valóban sokat veszítettünk benne. Dr. Ludvánné Tóth Sarolta ősi felpéci evangélikus földbirtokos nemesi család sarja. Nagyapja: Tóth Sándor, a felpéci gyülekezet buzgó felügyelője volt. Tóth Kálmán, a szakonyi gyülekezet néhai lelkésze pedig a megboldogult atyjának fivére volt. Mint régi evan­gélikus család gyülekezetének, egyházának mindig hűséges, szolgá­latkész, az egyház ügyeit felkaroló, támogató s hivő tagja volt. Az elköltözött tanítótestvérünk atyja — ki Felpéc postamestere is volt — korán, már 1909-ben elhunyt, 3 árvát hagyva az özvegy édesanyára, ki a postamesteri tisztet férje után megtartotta s vezette 1940-ben hirtelen bekövetkezet haláláig. Jeles oklevelét a megboldogult a győri áll. tanítónőképzőben szerezte 1922-ben. Mint képezdei növendék is kitűnt már tanuló­társai közül rendszeretetével s a kötelességteljesítés pontos és hű elvégzésével, mely tulajdonai végigkísérték maradéktalanul egész életén s pályafutásán. Rajzkészsége páratlan volt. De különös szere­tettel kultiválta a festészetet is. Sok hátrahagyott értékes festmény dicséri készítőjét. Szinte művészi számba menő rajzkészségét bőség­gel kamatoztatta az iskolai oktatásában is. Iskolai táblái állandóan telve voltak a tanítás anyagát illusztráló, szebbnél-szebb rajzokkal. A leányát szinte féltő szeretettel őrző édesanya 1930-ig nem engedi távozni a szülői házból. Mintha csak tudta s érezte volna az érző s örökké aggódó anyai szív, hogy rajongásig szeretett leánya úgy sem lesz sokáig övé. 1930-ban a téti evangélikus egyházközség zsúfolt iskolájához kisegítő tanerőnek hívja meg, 1933-ban, az újonnan szervezett ötö­dik tanítói állásra megválasztja. 1940-ben házasságra lép dr. Ludván Sándor téti ügyvéddel, az újmalomsoki gyülekezet felügyelőjével. Frigyüket 2 fiúgyermekkel áldotta meg az Isten. Sajnos, a legszen­tebb anyai kötelesség másodszori teljesítése közben szive megszűnt dobogni és nemes lelkét visszaadta Teremtőjének 1943 november 27-én. A gyermekéért mindent feláldozni kész szerető édesanya s az édesanyáért rajongó gyermek most ismét együtt vannak az örökké­valóságban. A végtisztességet november 29-én adtuk meg elhunyt testvé­rünknek. A téti egyházközség 29-én délelőtt búcsúztatta téti ott­honából a szeretett és felejthetetlen emlékű tanítóját, ahonnan át­vitték a 8 km-re fekvő szülőfalujába, Felpécre, hogy az elhunyt testvérünk végakarata szerint az ott pihenő édesanyja mellé helyez­zék örök nyugalomra. A téti szertartás után megindult a gyászolók tömege Tétről Felpécre, hogy elkísérjék utolsó útjára a mindenki \

Next

/
Oldalképek
Tartalom