Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész
30 egyházi vonatkozásban is meg kell állania helyét. Vallásos irányzatot és ideált kell önmagában szemléltetnie. Nehéz történelmi időben bizonyságtevéssé kell lennie életének. Utalt a néhány évvel ezelőtt Norvégiában tanúsított evangélikus tanítói helytállásra, amikor a püspökök, lelkészek mellett 500 tanító választotta inkább az inernálótábort, minthogy meghajoljon ama törekvések előtt, melyek le akarták terelni a nevelés útját a vallásos irányról. Megállapította, hogy az Országos Evangélikus Tanítóegyesület 20 esztendő óta végzi az ilyen evangéliomi szellemű munkát s az egyházi vezetőség örömmel látja működését. A jövendő számára kéri Istent, adja áldását az egyesületre, a vezetőségnek bölcs belátást, hogy mindig tudjon bizonyságtevő tanítóságot nevelni. Szakács György jegyző — a katonai szolgálatot teljesítő titkár: vitéz Szügyi Károly helyett — választékos, mélytartalmú évi jelentést terjesztett a közgyűlés elé s ismertette az egyesület multévi működését. Az egyes intézmények vezetőinek, s Várkonyi Endre pénztárosnak jelentése után dr. Pozsonyi Károly jegyző előterjesztette a választmány javaslatait s a beérkezett néhány javaslatot, amelyeket a közgyűlés elfogadott. Ezek során következett Somogyi Béla elnök bejelentése, amelynek értelmében tíz év óta viselt elnöki tisztségéről lemondott. A közgyűlés az elnöki tisztet nem töltötte be, hanem Kemény Péter nyíregyházi igazgató, alelnököt bízta meg az ügyvezető elnöki teendők végzésével. A mindvégig nagy érdeklődéssel kísért ünnepi közgyűlés a Himnusz hangjai mellett ért véget. Búcsúszó. Búcsúzni mindig fájdalmas. Megszokott munkakörtől megválni, még ha teherkönnyítést jelent is: szintén nem könnyű. Ott rajoz- nak a múlt emlékei, ifjúkori álmok, remények, a tenniakarás vágyától fűtött eszmék, tervek színes forgatagban s beszélnek tíz esztendő felelősségéről, sikereiről, csalódásairól. De ugyanakkor ebből a tíz- esztendős emlékezésből szivemre is meleghullám árad és rezgésbe hozza a kartársi szeretet húrjait, mert ezt a szeretetet sokszor éreztem, ez a melegség mindig lelkesített, ha a munka terhe alatt nehéznek találtam a felelősség hordozását s mindig leküzdhettem segítségével az elém tornyosuló gátakat. Korán kezdtem a tanítóegyesületi életben dolgozni. Az atyai ház is nyújtott ehhez élményt s mély benyomásokat égetett lel- kembe a boldog békevilág utolsó éveiben nagy lendülettel kiépült tanítóegyesületi élet. Hamar elhívtak munkásnak. A vasi közép után az országos közösség kereste bennenj a közösségi törekvések egyik dolgozóját. Mert az voltam. Semmi több. Aki mindig a csendes otthoni tevékenység embere akartam lenni, vezetésre, irányításra és szereplésre sohasem vágyódtam, sőt az mindig nehéz feladat volt számomra és igen sok erőbevetést, önmegtagadást, önfegyelmezési tevékenységet követelt; aki nem akart mást, csak szolgálni és segíteni ott, ahol erre lehetőség volt; aki csak szolgálni
