Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 9. szám - Pap-tanító, pásztor-nevelő
EOÍINBÉLIRUS NÉPISKOLA AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA Felelős szerkesztő : Felelős kiadó : SOMOGYI BÉLA 0 Z V. K 1 S Z E LY JÁ N 0 S N É Cegléd, 1944 szeptember hó. L. évfolyam, 9. sz. MEGJELENIK HAVONTA. Szerkesztőséi; : Sopron, Evangélikus Líceum és Tanítóképzőintézet, Képezde-u. 14. Telefon : Sopron, 106. Kiadóhivatal : Cegléd, V. k., Batthyány-u. 24. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . 13— P, fél évre 6 50 Postatakarékcsekkszámla : 42.523 P Pap-tanító, pásztor-nevelő Lukács 10 : 25—37. 'Szereplők kifosztott ember, pap, tanító. Hely: a mindenkori életút. Idő: az örök ma. Szólamban, akárcsak ma, hiba nincs. „Szeresd az Urat, szeresd felebarátodat. Tiszteld a törvényt.“ — Az égi szó is ugyanaz: „Jól feleltél, ezt cselekedd és élsz!” — A mi személyes kibúvó szólamunk is ugyanaz: „De hát ki is az én felebarátom?” Krisztus, a pap-Pásztor és tanító-Nevelő egyszemélyben, nem tart kenetteljes elmélkedést, sem bölcselkedő, módszeres előadást, hanem egyszerűen fellebbenti a való életdráma függönyét és már folyik is a történet. .. Egy ember megy alá Jeruzsálemből Jerikó- kóba ... Ki ez az ember? Bizony az örök mának, a magyar mának is az embere. Jeruzsálem? Az Isten országa már e földön, hit világa, a magyar XVI—XVII. század lelki világa. Jerikó? E világ a maga Krisztuskívüliségében, anyagelvű, csak a láthatókba kapaszkodó testi beállítottságában. Bizony oda „alá” megy az ember, a ma magyar embere is. Ha kétes, alvilági tájakra tartunk, kétes, alvilági alakokkal is találkozunk. Bizony kifosztják a lelki Jeruzsálemből „alá“-menő embert. Hogyne, hiszen a kifosztási művelet bandafőnöke maga a Sátán. Félholtan marad az útfélen a kifosztott áldozat. Maga már segélyért sem tud kiáltani, de szívbe markolóan kiált a szörnyű látvány. v De Isten még az „alá”-menő embert sem hagyja el. Arra küldi a két hivatásos emberbarátot: a papot és a tanítót. Téged és engem, testvérem. De ime szörnyűség, a két hivatásos műhelyfőnök, templom és iskola munkájának szószólója, a működési zártkörén kívüleső könyörtelen életvalóság láttára megtagadja szenteskedő, kenetteljességtől, avagy nevelő felebaráti szeretettől, népiességtől, hazafiságtól csepegő, színes szólamait és ott hagyja a félholtan fetrengő embert. Egyik úgy, mint a másik. Én és Te testvérem.
