Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 7. szám - Vitéz Lenky Jenő
182 értekezleten a nyugalomba készülő kartárs érdemeit s kívánt zavartalan nyugdíjas éveket az intézet és a tanári testület nevében. Mivel a hazai evang. tanítóság jelentékeny része a soproni ev. tanítóképző-intézetben szerezte meg oklevelét s számos fiatalabb, vagy középkorú tanító vitéz Lenky Jenőt egykori nevelőjeként ismeri, szükségesnek tartjuk, hogy e nyugalombavonuló pedagógusról e helyen is megemlékezzünk s odaadó, egy életet betöltő tanári munkássága előtt meghajtsuk az elismerés zászlóját. Régi soproni családból származott. Középiskoláit is ebben a városban, a mostani állami gimnáziumban végezte, majd a budapesti tudományegyetemen szerezte meg középiskolai tanári oklevelét, azután a Selmecbányái evang. tanítóképző-intézetben kezdte meg tanári pályáját, 1912. évi január hó 1-én. Munkáját hamarosan félbeszakította az első világháború kitörése: az első hadüzenet a küzdők sorába szólította és az egész háború tartama alatt katonai szolgálatot teljesített az akkori cs. és kir. 78. sz. gyalogezrednél. 30 hónapot töltött arcvonalban, számos nehéz ütközetben vett részt az orosz, majd az olasz hadszíntéren s a kötelességét mindig pontosan teljesítő tanár itt is oly kiválóan állotta meg helyét, hogy felettesei a III. o. vaskoronarendtől lefelé minden tiszti kitüntetésre érdemesítették. A háború végén főhadnagy volt, utóbb azután c. századossá lépett elő. Katonai érdemei elismeréséül a Kormányzó Ür vitézzé is avatta s azóta a soproni Vitézi Széknél állandóan tevékeny szerepet töltött be. A háború szerencsétlen befejezése v. Lenky Jenőt is a menekültek sorába juttatta: nem térhetett vissza eredeti állásába Selmecbányára a cseh megszállás miatt, hanem szülővárosába jött és a soproni evang. tanítóképző-intézethez nyújtotta be pályázatát, hol az iskolafenntartó alkalmazta is, 1919. évi jan. hó 1-től kezdve. Itt vette fel újból a nevelői munka fonalát s a háború utáni zavaros években ennél az intézetnél tanította kedvenc szaktárgyait, a földrajzot és természetrajzot. Az intézet súlyos éveiben más tárgyak tanításával is segítségére volt az intézeti nevelő munkának: sok éven kérészül tanított testtant és német nyelvet. Mint kiváló zeneismerő és jó hegedűs, ezen a téren is hasznosította képességeit tanítványai kiképzésében: több éven keresztül ő tanította a hegedű játékot s az intézeti zenekar vezetésének fáradságos munkáját is vállalta. Élénk szerepet töltött be Sopron város zenei életében: a helybeli zeneegyesületnek egyik legbuzgóbb, most is állandóan működő tagja. Lakásán gyakran felhangzanak a klasszikus kamarazene remekművei s egyszer-másszor tehetségesebb tanítványai is szereplők voltak ezeken a kamara-esteken. Tanári munkájában a pontosság, lelkiismeretesség mintaképe volt. Nemcsak oktató munkájával, hanem tiszta, puritán életével is jó példát mutatott az ifjúságnak. Csendes, szerény modora miatt tanártársai, tanítványai egyformán szerették, ötletes, sokszor kesernyés humora pedig számtalanszor megvidámította a nehéz időkben nem egyszer csüggedő környezetét. Példás nevelői munkássága elismeréséül a Kormányzó Úr 1942. évi dec. hó 31-én igazgatói címmel tüntette ki és ezt az elismerést mindenki örömmel vette tudomásul, aki csak egyéniségét ismerte. Most, mikor vitéz Lenky Jenő búcsút mond a tanári pályának, csak azt kívánhatják kartársai, ta-
