Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 7. szám - Bizonyságtevés

Cegléd, 1944 julius hó.

L. évfolyam, 7. sz.

EVANGÉLIKUS NÉPISKOLA

AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA

Felelős szerkesztő : Felelős kiadó :

SOMOGYI BÉLA Ö Z V. K1 S Z E LY JÁ N 0 S N É

MEGJELENIK HAVONTA.

Szerkesztőséi? : Sopron, Evangélikus Líceum és Tanítóképzőintézet, Képezde-u. 14,

Telefon : Sopron, 106.

Kiadóhivatal : Cegléd. V. k., Batthyány-u. 24. sz.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre . . 13'— P, fél évre 6'5Ö P Postatakarékcsekkszámla : 42.523

Bizonyságtevés Filippi: 4:13

Napról-napra felzúg magyar tájak, városok és falvak felett a riadó vésztjelzö, félelmetes hangja. Mindig több és nagyobb az az áldozat, amit tőlünk is megkíván az idők vihara. Az élet- és vagvon- rombolás, a szörnyű véráldozat és pusztulás képe dermedt lelki- állapotba süllyeszti azokat, akiknek ellentálló ereje kisebb. Az idegháború, bár célt nem érhet, mégsem marad teljesen hatás nélkül.

Erőforrást kell keresnünk a lélek terhének elhordozásához. Fényt kell gyújtanunk, kitartást, bátorságot kell ébresztenünk a csüggedők lelkében és szívében. Ha csak földi, emberi hatalomra támaszkodunk, nem találunk erős, szilárd alapot.

Óvóhelyet kell keresnünk lelki értelemben is.

Alkalmam van állandóan figyelni az óvóhely közösségének lelki magatartását. Az első időben fesztelen társalgásban, egymáshoz lelkiközelségbe került különböző társadalmi állású körök zavartalan közlékenységében oldódott fel a riasztás első perceinek szorongása. A gyermekek számára a játék, a könyv segített könnyebben elviselni a lassan múló órák hosszúságát. Amint az óvóhelyi találkozás egyre sűrűbbé lett, megfigyelhető volt egyesek lelki magatartásának, kedélyének romlása. A légitámadások hatásáról érkező hírek még fokozták az idegekre nehezedő teher súlyát. Most már komoly kérdésekről is szó esett. Egyesek csodálatos menekülése vagy pusztulása volt egyszer a beszéd tárgya. Véletlen volt; a sors játéka — hangzott egyesek véleménye. Mások csodának tekintették. „Csoda nincsen” vallotta az egyik felfogás. Ekkor egy magasrangú katonatiszt az első világháború vérzivatarából felidézett élményeivel tett bizonyságot amellett, hogy az ember a maga értelmével nem foghatja fel s erejével nem biztosíthatja sokszor csodálatos megmenekülését. „Krisztus által, aki engem megerősít — magyarázta az elbeszélő — nyertem szabadulást”. így volt érthető, miért tudott áttörni tizsoros drótakadályon, amikor csak három sor átküzdésére számított; így magyarázta, miért maradt épen a közelben álló gépfegyver szórásában; miért maradt sértetlenül, amikor körülötte