Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása
16 zászlója alatt a legszentebb ügyért tudásának és lelkesedésének javát vitte mindig harcba az emberöltőre terjedő éveken keresztül. Erősen hiszem, hogy a jövendő írógárda ügybuzgó támogatásával, a Lap, jövőben is nemes, üdvös, és hazafias hivatást fog betölteni. — Engemet fennállása óta szoros kapocs fűz az Evangélikus Népiskolához. Már alapítóival: Kapi Gyulával és Papp Józseffel összer- köttetésben állottam. Később Krúg Lajossal és Somogyi Béláival ez az összeköttetés még szorosabbá fejlődött, úgyannyira, hogy szerkesztésük alatt a Lap szerény munkatársa lettem, s mint ilyen, a Lap szellemi támogatója is. Kellemes érzést kelt lelkemben a rájuk való visszagondolás és a velük való együttműködés. Az ő rátermettségük, irodalmi ízlésük eredményezte, hogy a Lap arra a magas színvonalra emelkedett, amelyen áll. Hatásával nagyban hozzájárult annak az épületnek felállításához és megszilárdításához, melynek magyar nemzeti kultúra a neve. Ilyen laporgánum még a ma már fejlettebb viszonyok között is, fontos feladatot teljesít. A nemzetnevelő munkához hivatástudat, tanítói lélek kell. Mert tanítónak, jó tanítónak lenni, első sorban lelkűiét dolga. Nos, az E. N. mindig arra törekedett, hegy az új tanítógenerációban- felébressze a hivatástudatot, mert tudatában volt annak, hogy azzal szolgálja a haza és az egyház nevelésügyét, ha azoknak jó tanítói nevelődnek. Csoportosuljunk azért az eleven tartalmú Lap köré ezentúl is hivatásszeretettel, munkakedvvel, hogy betölthesse a jövőben is nemes célkitűzését! Adja a Mindenható, hogy a másik félszázadot is megérje s ez alatt is tartalomban, tekintélyben, terjedelemben, közkedveltségben és hatásban, minél szélesebb körre terjeszkedve, egészséges irányát megőrizze, tárgyilagosságát megóva, áldást terjesszen a magyar népnevelésügyre, ennek munkásaira, a haza, az egyház felvirágzására. Győr, 1943. december hó. Benedek Vince. Galamb a vizek felett... Ezerkilencszáztizennyolcban szakadt a magyar földre a legnagyobb történelmi özönvíz. Gyarlóságaink, vétkeink büntetéseképpen küldte ránk a magyarok Istene. A szennyes hullámok elöntöttek mindent, ami ebben az országban szent, szép és magasba- törő volt. Úgy látszott, a magyar nemzet betöltötte hivatását: a haragvó lsen eltörli a föld színéről. . . De Ö tudta, hogy van még e nemzetben olyan érték, amely kegyelmet érdemel. Titkos parancsára megépül a bárka, s benne élve maradt a nemzeti Gondolat. A vörös hullámok fölött átvészelte az orkánt, s mikor a lehulló áradat után apadni kezdett a víz, kikötött a magyar Araráton: Szegeden . . . Szél és napsugár gyorsan felszárította a vizeket, s a magyar Ararát kiszélesedett. Ámde gonosz kezek gátat emeltek Trianonban, s a magyar föld nagy része még 20 évig víz alatt maradt. El
