Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 5. szám - Czéh Sándor: Kapuzárás után
12 rendkívül fontos problémát. Tanítványaimmal kirándulás alkalmával többször is gyakoroltattam a légitámadás alkalmával követendő magatartást. Adott jelre a gyerekeknek 10 másodperc alatt a rendelkezésre álló terepen a lehető legjobb fedezési módot kellett eltalálniok. Mikor már mindenki mozdulatlanul feküdt árokban, barázdában, fa árnyékában, bokor alatt, kiválasztottam a legügyesebben rejtőzőket s a többieknek azokon mutattam be, hogy mi mindenre ügyeljenek, ha észrevétlenek akarnak maradni alacsonyan szálló gép támadása ellen. Megállapítottuk az, iskolában is a légiriadó alkalmával követendő eljárást, hogy riadó esetén a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legnagyobb rendben hagyják el a gyermekek az iskolát s keressenek menedéket. Mivel az iskola udvara a magasan álló talajvíz miatt óvóárok ásására nem alkalmás, úgy rendelkeztem, hogy a közellakók azonnal hazaszaladnak szüleikhez, a távollakókat pedig beosztottam emezekhez. Az iskolaév alatt nem is került sor komolyabb riadóra, de ha került volna is, kezeskedem, hogy nálunk semmiféle pánik nem tört volna ki, mert mindenki tudta kötelességét, beosztását. Itt van aztán a templomi riasztás kérdése, mely továbbra is nyílt kérdés maradt sok helyen. Pedig végtelenül fontosnak tartom, hogy mindenütt a lelkész és a tanító állapítsa meg a riasztás esetén követendő eljárást, nehogy nagyobb bajok származzanak ennek elmulasztásából. A terrorbombázások alkalmával szívesen bombázzák az angol és amerikai gépek a templomokat is. Gondoljuk el, hogy egy-egy vasárnap vagy ünnepnap alkalmával micsoda pusztítást végezhetnének híveink seregeben úgy d. e. 10—12 óra között! Mindegyik kartársam tartsa erkölcsi kötelességének azt. hogy ahol eddig még nem történt volna meg, állapítsák meg és hirdessék ki a szószékről a riasztás alkalmával történő kivonulási sorrendet. Nálunk pl. istentisztelet alatt á kifelé nyíló ajtók csak be vannak támasztva s állandóan kint áll egy levente, aki azonnal jelzi a riasztást. A kivonulási sorrendet minden vasárnap kihirdeti a lelkész a szószékről: először az iskolás gyermekek, azután a nagyobb lányok, asszonyok, férfiak, majd a leventék hagyják el a templomot. Persze más is lehet a serrend, ha az a helyi viszonyoknak megfelelőbb. Városi iskolákban már a légi veszély jelzésekor hazabocsátották a gyermekeket. Lehet, hogy éppen addigra sikerült a tanítónak azt a kedvező légkört megteremteni, mely szükséges az új anyag átadásához. S aztán jött a jelzés s aznapra vége volt mindennek . .. Kérdés: sikerült-e másnap megint olyan hangulatot teremteni? Vagy egyáltalán, ráért-e újból elővenni a félbemaradt tanítási egységet az amúgy is túlzsúfolt programmú öthónapos szorgalmi időben? De gátolta a tanító munkáját s a gyermekek előrehaladását az a körülmény is, hogy ebben az évben minden eddigi méretet felülmúltak a hiányzások. Azokról az esetekről nem beszélve, amidőn valamely iskolát fertőző betegség miatt kellett hosszabb-rövidebb időre bezárni, a legtöbb mulasztást a ruha- és lábbelihiány okozta. Van oíyan tanítványom, aki november 1-e óta nem járt iskolába, van olyan, aki december eleje óta nem tudott jönni, jól
