Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 4. szám - Kántori rovat - Énekköltészet az apostoli időszakban
116 további növekedésre, lett-más: a megfeszített és feltámadott Krisztusban való hitélet. A zsoltáréneklés meghonosodása Jézus követői körében annál könnyebben ment, mert az első időkben még igen szoros volt á kapcsolat a keresztyének és a zsidóság között. Az Ap. Csel. 2;46. versének tanúsága szerint a zsidókból lett keresztyének igen szorgalmasan látogatták a zsinagógát, résztvettek az istentiszteleteken, és Jézus példáját követve olvasgatták az Ótestámentumot. (Luk. 4:6.) Az első században alexandriai történetíró, Philo írja, hogy egy ottani zsidó-szekta énekei megegyeznek a keresztyének énekeivel, miszerint a zsoltárokat és himnuszokat férfi és női kórusok felváltva énekelték. Félszázaddal később az ugyancsak Alexandriában élő egyházatya, Kelemen az ótestámentomi énekstílust jelölte ki a keresztyéneknek az éneklés követendő példájául. Augusztinusz keresztyén egyházatya írja: ,,Az ember méltóbbat nem énekelhet Istennek, mint amit tőle elfogadott. Méltóbb éneket nem is 'találhatunk, mint Dávidnak zsoltárait, amit maga a Szentlélek adományozott énekesének.“ • Az első keresztyének az apostolok buzdítására a zsoltárokat igen megkedvelték, s nemcsak a nyilvános istentiszteleten, de otthonukban is buzgón énekeltek. A szenvedésben az éneklésben kerestek megnyugvást lelkűknek. (Jakab 5:13.) Pál apostol és Silas a börtönben is énekléssel dicsőítették Istent (Ap. cs. 16:25.) A pogányokból lett keresztyének örömmel énekelték a zsoltárokat, mert. a bűnös emberiséghez lehajolt Istennek hangját ismerték fel benne. A gyülekezeti zsoltáréneklésben asszonyok és gyermekek is résztvettek. Tertulián intette a házasfeleket, hogy otthonukban is énekeljenek zsoltárokat. A keresztyén egyház énekköltészetének kibontakozásához a második lépés az ó- és újtestámentomi himnuszoknak térhódítása. Összesen tíz ilyen himnusznak az emléke maradt fenn, melyek Cantica néven ismeretesek. (1. II. Mózes 15.; — 2. V. Mózes 32.; —- 3. I. Sám. 2.; — 4. Ézsaiás 12.; — 5. Ézsaiás 38.; — 6. Habakuk 3.; — 7. A három férfi éneke a tüzes kemencében. 8. Benedictus: Luk. 1: 68—69.; — 9. Magnificat. Luk. 1:46—55.; — 10. Nunc dinittis. Luk. 2:29—32.) Ezekhez jött a 6. században a Te Deum és a 7. században az Agnus Dei. Az új bor azonban mindinkább új tömlőt kívánt. Az első keresztyének ne mérték be a Messiást hirdető ótestámentomi himnuszokkal, de a világ megváltása felett érzett örömüket ,,új énekek“-be, szabadabb költői formákba igyekeztek kifejezni. A keresztyén egyház énekköltészete eszerint három forrásra vezethető vissza: az ótestámentomi zsoltárokra, ó- és újtestámentomi himnuszokra és a zsoltárokhoz alkalmazkodó, de szöveg és dallam tekintetében szabad formát öltött, rögtönzésszerű népénekekre. Lehet, hogy erre az ősrégi három formára utal az apostol, mikor a kolosszébeliekhez írott levele 3. részének 16. versében azt mondja: ,.A Krisztusnak beszéde lakozzék tibennetek, gazdagon, minden böl- cseségben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.“ Linder László.
