Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 4. szám - Francsiszky András: Az ev. tanító az iskolában, egyházban és a társadalomban
104 is. előírják. Vállalja tehát azt, ami neki a legmegfelelőbb és abban dolgozzék. A többit támogassa és ne gáncsolja. Az ev. tanító tevékenyebben résztvehetne az egyházi élet vezetésében, ha már hivatalból tagja lenne az egyháztanácsnak és a képviselőtestületnek. Nagyszámú tantestületnél pedig megfelelő számmal képviselve volna a tanítóság. így közvetlenül tájékozódna az egyház minden megmozdulásáról. Kívánatos volna ezt valamiképpen elérni. Az egyházi élet ezen különböző munkaterületeit csak felsoroltam s az ev. tanítónak ezekben való működését nem ismertetem. Lényeg, hogy résztvegyen ő is, mert ezzel is építi Isten országát. Ezek után rátérek az ev. tanító legtágabb munkaterületére a társadalmi működésére. A társadalom az emberek tömege, amely bennünket körülvesz. Itt a megfelelő helyet meg kell szerezni és azt meg is kell tartani. A társadalom igen kényes és szigorú. Aki nem vigyáz, köny- nyen elvész benne. Valahogy olyan a társadalom élete, mint a beteleltetett méhcsaládé a kasban. Zártan él, de folyton zúg és nyüzsög egymáshoz kapaszkodva. A csomó felületén lévők fáznak és igyekeznek bejutni a csomó közepébe, ahol egy kis meleget élvezhetnek. Az erősebb elnyomja a gyengét s a gyenge, az élhetetlen és gyámolatlan elpusztul. így él a társadalom is. Bár a törvény mindenkinek egyenlő jogokat biztosít, mégis az élet nehéz és küzdeni kell, hogy az ember a rohanó élet hullámaiba ne vesszen. Ilyen körülmények között kell az ev. tanítónak a társadalomban a helyén megállania. Az ev. tanítótól a társadalom is többet vár. Hivatásánál fogva vezető egyéniségnek kell lennie. Itt is példaadó szerepe van. Sok helyen az ev. tanítónak nem biztosítják azt a helyet, amely őt méltán megilletné. Egyrészt nem értékelik munkáját, felekezeti kisebbségben él, vagy a tanító anyagi körülményei olyanok, hogy nem vehet részt a társadalom életében úgy és olyan mértékben, ahogy részt kellene vennie. Igyekezetével és becsületes munkájával azonban még a legnehezebb körülmények között is kivívhat magának elismerést és megbecsülést. Ahol az evangélikusság kisebbségben él, ott a tanítónak is nehezebb a helyzete. Sokszor legyűrik, elnyomják a többségben lévők, akiknek minden eszköz rendelkezésükre áll. Az ilyen helyen az ev. tanítónak más fegyvere nincsen, csak a szilárd akarat, a hit és a becsületesen végzett munka. Ezzel követelje ki, sokszor káros befolyások ellenére is az őt megillető helyet. Soha ne maradjon az ev. tanító tétlenül a társadalom külső peremén. Haladjon a korral, tudjon az idők kívánalmaihoz és a körülményekhez alkalmazkodni. Ne törtessen, üres érvényesülésre ne vágyódjék, de népszerűséghajhászónak sem szabad lennie. Kisebb helyeken igyekezzék arra is, hogy tagja legyen a községi képv. test.-nek, a különböző társadalmi egyesületeknek és szociális intézményeknek, ahol érvényesítheti tudását, még tisztségekre is szert tehet. Népművelési előadások tartásával, műkedvelő előadások rendezésével, énekkar vezetésével szintén előnyt biztosíthat a maga számára. Itt és más helyeken vagy a leventeintézmény
