Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása
11 áldozat után ma is megjelenhetik és közelebb hozhatja egymáshoz lelkileg az ország evangélikus tanítóságát, azért Istennek legyen hála, ki e szép jubileumot megérni engedte. Mit nyújtott a lap ötven éven át olvasóinak és melyek lehetnek jeladatai? Közelebb hozta egymáshoz azokat, akik u. azon a munkaterületen dolgoznak, akik térben egymástól távol vannak. Megadta a lehetőséget annak, aki a korral együtt haladni akart, hogy pedagógiai ismereteit bővítse. De annak is nyújtott alkalmat, aki írásaival a lap céljait szolgálni akarta. Azt olvassuk a régebbi számok egyikén: Nevelés- és oktatásügyi folyóirat. Az Országos Ágostai Hitvallású Evangélikus Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. A mostani számokon ez áll: Az Országos Evangélikus Tanítóegyesület Folyóirata. Az egyesület és tagjai áldozatkészségének köszönhető, hogy a lap oly hosszú időn át hivatását be tudta tölteni. Mindig tartalmazott a lap a nevelés- tudomány legkülönbözőbb területéről származó értekezéseket, könyvismertetéseket, hivatalos közleményeket, sokszor költeményeket. Külön rovatként az 1932. évi 1. számtól kezdve a Kántori rovat, 1938-tól kezdve pedig a Műhelyünkből című rovattal gazdagodott. i A lap szelleme együtt haladt a korral. Ez elsősorban a mindenkori szerkesztők érdeme. A korral való haladás mindig nagyon jól visszatükröződik az elméleti pedagógiai cikkeken és a gyakorlati meglátásokban. Ma, amikor a neveléstudomány a közösséglélektan elvi álláspontjára való helyezkedés mellett nagy kérdésként kezeli az egyéniség tekintetbevételét a nevelésben, felbecsülhetetlen szolgálatot tehet a lap az egységes nevelői közvélemény kialakításában. És ezzel elérkeztünk oda, hogy egy-két szót szóljunk a lap jövő feladatairól. Címében két szót olvashatunk: evangélikus és népiskola. Ahogyan képviselte e lap az elmúlt ötven éven át az evangélikus szellemet, úgy ennek képviselésére a jövőben is igen nagy szükség van. És igen jól gyümölcsöztethető volna kissé fokozottabb mértékben, mint eddig volt, lelkészeink elvi megnyilvánulása is a lap hasábjain. Az evangélikus tanítóság ötven éven át igen jól képviselte e szellemet, de a tanítóság és a lelkészség közti szellemi kapcsolat hatékonyabbá tételének céljait is igen jól szolgálnák az ilyen megnyilvánulások. A népiskolai jellegből következik, hogy elsősorban a népiskola elméleti és gyakorlati kérdéseit világította m.eg és kell a jövőben is megvilágítania a lapnak. Ezt igen nagy mértékben biztosította a múltban is az a lelkes tanítói írógárda, amely a népiskola legkülönbözőbb kérdéseit oly éles megfigyelőkészséggel és felkészültséggel vizsgálta. Kívánatos volna, hogy evangélikus tanítóink még nagyobb számban vennének részt cikkeikkel a lap szellemének további alakításában. A jövő feladatok — tudjuk nagyon jól — nem valósíthatók meg teljes mértékben most a háborús korlátozások idején, de ha rámutattunk ezekre a problémákra és a fejlődés további útjaira is, hisszük, hogy az az Evangélikus Népiskola, amely ötven éven át
