Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 3. szám - Kántori rovat: - Pásztor Pál: A kántor és az énekeskönyv.
71 nításokat ad, hanem nagyon sok énekírót egy-egy ének alkotásánál a Szentírás ihletett. Nagy számban vannak olyan énekei, amelyek a Szentírásnak egyes részeit dolgozzák fel, illetve elevenítik meg. A 183. ének Jézus hét szava a keresztfán. A 116. sz. 1. verse János 3:16-ot dolgozza fel: „Mert úgy szerette Isten a világot...” János 14:6-ban azt mondja Jézus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet...” A 77. sz. 4. verse és a 430. sz. 2. verse szintén erről énekel. A 227. sz. az emmausi tanítványok történetét állítja elénk, a 253. sz. Nikodémus kereskedő lelkét rajzolja meg előttünk. A 229. sz. Jézus vigasztaló beszédéből egy részlet, áldozócsütörtök előtt. A 106. sz. Gábriel angyalának látogatásáról, az 588. sz. a tíz szűz vőlegényválásáról beszél. A 432. sz. énekben Mária és Mártha történetén keresztül újra megtanulhatjuk az egy szükséges dolgot. Az 5 énekünk: „Mely igen jó az Úristent dicsérni. . .”, a 92., a 343., a 130., a 344., a 38., a 368., a 23. és a 427. az 1. zsoltár énekben. Kinek ne jutna eszébe a gyönyörű 139. zsoltár akkor, amikor az „Uram, rosszul cselekedtem ...” kezdetű éneket veszi ajkára? Kinek ne jutna eszébe Jézusnak a Hegyi Beszédben mondott sok drága tanítása, amíg a 397. énekre gondol? A 428. ének 8 hosszú versen át a nyolc boldogságról beszél. A 442. ének a szeretet himnusza; a jól ismert I. korinthusi levél 13 része. Aki böngészget énekeskönyvünkben, hamar talál benne sok olyan dolgot, amit a felületes szemlélő soha észre nem venne. A 7. sz. ének: „Hogyne dicsérném az Istent...” hét versével és újra visszatérő refrainjével Isten üdvmunkáira, áldásaira figyelmeztetve eszünkbe juttatja az Atya végnélküli szeretetét. Szeretett akkor is, amikor még nem voltunk. Szeretetében a legnagyobbat, egyszülött Fiát adta érettünk. Lelke ma is vezérünk, ég és föld csudáit ma is szolgálatunkra adja. A szenvedés idején jókor elfordítja a bánatot s minden nap megújul rajtunk szeretete. Kislelkű embereknek, csüggedésben, vereségekben, elesések között lehet-e nagyobb és erősebb vigasztalójuk, mint a 414. ének, mely azzal bíztat, hogy a Krisztus közelében békét talál s megnyugszik az emberi lélek. A 451. ének a baráti szeretetről beszél, a 41. születésnapi boldog hálaadás Isten iránt. Az Űrtől tanult imádságot, a Miatyánkot kétszer találjuk feldolgozva énekeskönyvünkben. (A 27. és a 37. sz. alatt.) A 42. zsoltár háromszor fordul elő. (45., 356. és 70.) A 63. és a 93. ének írója azt az érzést ébreszti újra és újra bennünk, hogy egy napon szerezte ezt az éneket. A keresztyén hivő reggel az örök- életnek boldog reggelére gondol s az éneken keresztül meghallja annak a napnak nagy sürgetését. Estére szállva az az est jut az eszébe, mely utolsó lesz itt e földön és csendes nyugalmat ád a hívő léleknek. A 8. számú és a 406. számú ének tulajdonképpen egy és ugyanaz. Dallam, versbeosztása egyezik. Értehetetlenül és csodálkozva áll meg mellettük az ember. Nem tudja, mi volt az oka annak, hogy két különböző formában került bele énekeskönyvünkbe. Talán olvasóim közül kevesen gondoltak arra, hogy énekeskönyvünkben alliterúciót is találunk. Kell-e jobbat, szebbet keresni példa gyanánt, mint a 3. sz. ének negyedik versét: „Csurgó csermely csörgedezéssel, Zuhogó vizek zörrenéssel Mind nevedet áldják zen- gedezéssel.” Egyes énekeinkben magyar közmondásokat fedezhetünk
