Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 3. szám - Kántori rovat: - Pásztor Pál: A kántor és az énekeskönyv.
m KANTORI -ROVAT A kántor és az énekeskönyv. Amikor a szerkesztőtől azt a rámnézve megtisztelő feladatot kaptam, hogy ennek a cikknek a keretén belül valami, a kántoraink érdeklődési körébe tartozó dolgot írjak, első pillanatban egészen érthetetlenül álltam meg feladatom előtt. Mit írhat egy lelkész a kántorok számára? Egészen más hivatásmezőn dolgozik mindkettő. A templomban az egyik az oltárnál és a szószéken, a másik az orgona mellett végzi szolgálatát. A gyülekezetben egyik az egész gyű- ■ lekezetet gondozza, a másik a gyülekezet veteményeskertjében, az iskolában végzi nem éppen lekicsinylendő féladatát. A reám váró kötelesség végzésére feljogosítást számomra az adhat csupán, hogy gyermekkoromtól kezdve saját hivatásbeli munkámon kívül, az evangélikus kántorokhoz igen közelálló s az ő érdeklődési körükbe tartozó dolgokkal foglalkoztam a legszívesebben. A szülői házban kezembe adták az énekeskönyvet s ide s tova húsz esztendeje annak, hogy mindennapi használatba vettem s a Bibliával együtt szolgálok vele munkaterületemen. Minden szerénytelenség nélkül meg kell mondanom azt, hogy az énekeskönyv sokkal jobban hozzánőtt az életemhez, mint talán sok kántornak az életéhez. Előszeretettel tanultam s tanulom ma is a különböző énekeskönyvek énekeit. Tanulmányaim során nem az ú.n. naponként előírt pensumnak az elvégzése áll szemeim előtt, hanem mindig arra törekszem, hogy az egyes korálok- nak megtanulása után, amikor már a dallamokkal tisztába jöttem, folytonos éneklés és dallamismétlés útján vegyem át az egyes szövegeket is. Természetesen nálam — de másnál is — a sok különböző szövegnek az elsajátítása memória dolga. Ezzel együtt jár azonban, vagy talán megelőzi ezt az énekek iránti az az érdeklődésem, amelyet már a szülői ház, majd az egyház elemi népiskolája s a gyülekezetem, mint éneklő gyülekezőt, nevelt belém. Érdekes, hogy mások állapították meg rólam, mennyire ismerem énekeskönyveinket. Mivel az Evangélikus Népiskola olvasóinak igen nagy része előtt inkább a hazánkban használatos korálkönyvek különbözőségei ismeretesek, azt hiszem, jó lesz, ha bevezetőben röviden rámutatok arra, hogy hazai evangélikus gyülekezeteinkben a szövegkönyvek tekintetében sincsen egységes és általánosan elfogadott énekgyűjtemény. Nagyon sok gyülekezetünk (főleg Nógrádban és Békés egyes részein) használja istentiszteleteinken az ú.n. magyar Tranoscius-t. Ez a legvaskosabb magyar nyelvű énekeskönyvünk. 1157 éneket tartalmaz. Eredetileg szlovák nyelven íródott. Több, mint 300 évvel ezelőtt, Tranovszky György liptószentmiklósi lelkész szerkesztette. Legfőbb jellegzetessége, hogy átfogja nemcsak a kegyességi élet összes területét, hanem, a mindennapi életet is. Szinte minden alkalomra találhatunk benne megfelelő éneket. A bibliai példázatokat, az ó-testamentumi történeteket néha 30—40—50 versszakos énekek - * * E rovat kéziratai Peskó Zoltán tanár címére küldendők. (Budapest VII., Rottenbiller-utca 10.)
