Evangélikus Népiskola, 1943

1943 / 2. szám - Kántori rovat - Kertai János: Kodály Zoltán

sét; mi még a multat sem ismerjük, hogyan értenénk a jövő muzsikáját! Nem tudjuk azt, hogy ősi magyar zenénk olyan kincseket rejteget, melynek öntudatos kibányászásával és felhasználásával Európának zenében vezető nemzetévé válhatnánk!

Kodály Zoltán nevét meg kell ismerni minden evangélikus tanítónak, nemcsak azért, mert műveinek protestáns vonatkozásai is vannak (Psalmus Hungaricus, Semmit ne bánkódjál, Genfi zsoltár), hanem azért is, mert nemcsak evangélikus korálokat tanítunk az iskolában, hanem magyar népdalokat is. A falun élő ember közelebb is van az igazi népdalhoz, mert tudja, hogy a népdalkutatók munkája nem puszta tudomány, de a nép ajkán ma is élő valóság. De meg kell ismerni Kodály nevét minden falusi kis magyarnak, mint a magyar nemzet nagy értékét! Peskó Zoltán.

Kodály Zoltán.

— A zeneköltő 60 éves jubileumára. —

Mi, evangélikus kántorok, kevés kivétellel egyúttal tanítók is vagyunk, s a templomi zene művelése mellett népdalok tanításával is foglalkozunk. Az igazi magyar dal apostolának jubileuma azért nem lehet közömbös számunkra akkor, amikor néki a magyar ifjúság zenei nevelése egyik legfontosabb feladatát képezi.

Azt írja a Gyermekkarok c. értekezésében: „Természetes, hogy valamennyi iskolának foglalkoznia kellene a magyar népzenével, oly behatóan, mint az anyanyelvvel.“

„Az ének ma Hamupipőke az iskola tárgyai közt. Pedig hiába: őérette jön el a királyfi, csak az ő lábára illik a cipő.“

„Zenei köztudatunk akkor lesz, mikor a nyolcadik millió is magáévá teszi hétmillió magyar zenei érzését.“

E néhány mondat is rávilágít Kodálynak arra az átfogó munkásságára, amellyel a magyar zeneművészet alapjává a népi zenét teszi.

Érzi, hogy a Bartók Bélával összegyűjtött 12 ezer népdal mérhetetlen dallamkincse roppant erők forrását alkotja, s hogy a magyar zene gyökere csakis a magyar népdal lehet.

Zenéje, kórusai a magyar felnőtt generációnak a nyugati zenéhez szokott muzsikája mellett idegenszerűen hangzik. De fiatalságunk lelkesen tapsol Kodály muzsikájának és örömmel énekli az új kor kifejező nyelvén szóló kórusokat.

Mi, evangélikus tanítók akkor hódolunk nemzeti zenénk nagy apostolának legmegfelelőbben, ha iskoláinkban szívvel-lélekkel tanítjuk az új magyar muzsikát képviselő nótákat, elhagyva a XIX. század mondvacsinált, idegen mintára készült gyermekdalait.

„A jó lovas katonának“ . . ., „A csitári hegyek alatt“ . . ., „Lányok ülnek a toronyban“ . . . stb. magyar levegőt, magyar ritmust, magyar lelket sugárzó dalokból új magyar erő árad. Vadvirágos rét, ezüstvizű patak, vadgalambos erdő bűvös ereje, a szebb magyar jövő! Kertai János.