Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 2. szám - Műhelyünkből - Czéh Sándor: Téli istentisztelet.
39 adatai, legyenek a község múltjára, népére, népszokásokra és a többi müveltségjavakra vonatkozólag. A tanító ezzel a szerény s öntudatos munkájával elsősorban nemzetének tesz szolgálatot s egy-egy építőtéglával hozzájárul ahhoz, hogy a magyar nemzetismeret kővára felépüljön, s hazánk minden igaz magyar lakosa ráeszméljen arra —- különösen most ezekben az időkben —, hogy milyen kötelességei vannak nemzetével szemben. Becsüljük meg s gyűjtögessük népünk műveltségkincseit, szeressük a falu népét s gondoljunk mindig arra, hogy nemzetünket, drága édes magyar Hazánkat a népi erő tartotta meg a történelem folyamán, s fogja megtartani ezután is. Ez az erő s fajtánk ősitulajdonságai biztos pillér, amelyre mindig épithetünk. Ha a tanítót, a falu népének hivatott apostolát ez a meglátás vezéreli nemzetnevelő munkájában, akkor válik igazán a ..nemzet napszámosává“. Lébény. Németh Sándor ev. kántortanító. MŰHCLYÜNKBŐL E rovat kéziratai Kuszák István, Sopron, Evangélikus Tanítóképző címre küldendők. Téli istentisztelet. (Fogalmazás a II, osztályban.) Irta: Czéh Sándor, Győrszemere. Tél van, vasárnap délelőtt. Az utcákon még alig látni valakit. Sokkal szívesebben időzik mindenki a barátságos, meleg szobában. Akinek mégis dolga akad a boltban, a mészárszékben, sietősen szedi lábát a keményre fagyott havon. Csizmája alatt élesen csikorog a hó, mintha üvegcserepeken lépkedne. Párája a kristálytiszta levegőben messze száll, mint ősszel az ökörnyál. Csak a második harangszó után élénkül meg kissé a templom környéke. Kabátos emberek, nagykendős asszonyok, alaposan bebugyolált iskolásgyermekek jönnek, kezükben énekeskönyvvel s megállnak egy kis tereferére a templom előtt. Közben nemcsak az elmúlt hét háborús és helybeli vonatkozású híreit adják tovább egymásnak szorgalmasan, de a lábukat is ugyancsak szaporán emelgetik, hiszen még most is 10 fokon alul lehet a hőmérséklet. Nemsokára jön a harangozó s egy ujságnapírba takargatott, melegített téglát hoz a tisztelendő úr lába alá. Persze, a hívek nem állhatják megjegyzés nélkül: „így könnyen kibírja a tisztelendő, úr!“ „A mi lábunk alá sem ártana tenni ilyent!“ — jegyzik meg kicsit mosolyogva, kicsit gúnyolódva, de mindenképpen irígvkedve. De hát mindenki nem hozhat, vagy nem hozathat magának melegített téglát a templomba ... Milyen okosan tették sok gyülekezetünkben, hogy kálvhát állítottak a templom egyik sarkába s barátságosra enyhített levegőjű istenháza várja a közelről, de főként a távolról egybesereglett híve-
