Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 2. szám - Néprajz és néprajzi kutatás. Németh Sándor
37 és tárgyi műveltségre s annak keletkezésére, vagy csak egy nemzetére akar rávilágítani. A művelődéstörténethez áll legközelebb, a különbség közöttük csak az, hogy a néprajzot a művelődési folyamatnak. csak a kezdete érdekli, a művelődéstörténet pedig az idő fonalán alulról fölfelé halad, a műveltségek kezdetétől egészen a mai napig. Mint minden tudománynak, így a néprajznak is vannak segéd- tudományai. Nem nélkülözheti a földrajzot, különösen pedig az ember és természet kölcsönös hatását kutató emberföldrajzot. Az embercsoportok eredetének és keveredésének tényére rámutató embertan (antropológia) eredményeit is értékesíti a néprajz. Az ősi állapotok tárgyi bizonyságait a régészetnek segítségével kutatja. Számtalan esetben szinte egyetlen útmutatója a néprajznak a múltra nézve a nyelvtudomány. Ez tartja számon a szókészletet, a tárgyi és szellemi jelenségek neveit. Sokat nyújt a néplélektan is, mert tájékoztat a nyelv, a művészet keletkezéséről, feltételeiről, alapjairól. Az eddig elmondottakban megvilágítottam a néprajz fogalmát, szóltam segédtudományairól, most néhány mondatban a néprajz munkamódját ismertetem. A néprajzi kutatómunka kezdete a jelenségek pontos megfigyelése s a valóságnak megfelelő hű leírása. Leírhatunk valamely népet, népcsoportot, vagy öltözetet, házat, tűzhelyet, halászatot, nyelvjárást, népzenei csoportot stb. Bár magának a leírásnak is nagy az értéke, azonban vele a néprajz még nem végezte el a feladatát. Azért a már ismertekkel össze kell hasonlítanunk, -hogy jelentőségét megállapíthassuk. Az összehasonlítás alkalmával egyezéseket, különbségeket, ellenmondásokat találunk, akár népeket, akár egyes jelenségeket hasonlítunk össze. A magyarság néprajzi műveltségkincsét elsősorban a vele ma együttélő és szomszédos népek, továbbá a történelem folyamán vele kapcsolatban vagy érintkezésben volt népek és utódaik néprajzával kell összehasonlítanunk. Ez azonban csak akkor jár sikerrel, ha mindkét részről elegendő néprajzi anyag áll rendelkezésre, azaz: van mit összehasonlítani. A néprajz munkamódja után kell még szólnunk a néprajzi jelenségek rendszerezéséről is. A néprajz szinte magától oszlik két félre: tárgyi hagyatékra és szellemi hagyományra, akárcsak az ember testre és lélekre. A magyar néprajz is két főrészből áll: a tárgyi néprajzból és a szellemi néprajzból. A kettő jelenségei nagyon szorosan összefüggenek egymással, mint a nép kerek világának együttes tényezői. A tárgyi néprajz tárgyköre a létfenntartás két alapvető követelménye szerint tagozódik. Ez a két követelmény: a táplálkozás (a tulajdonképpeni létfenntartás) és a testnek az életnek védelme. Vagyis élelemre, öltözetre és hajlékra van szükségünk. Ezek előteremtésére valók a legősibb foglalkozások: gyűjtögetés, halászat, vadászat, állattenyésztés, földművelés. Idetartoznak még a különféle foglalkozások és eredményeik feldolgozásához szükséges eszközök és szerszámaik. A tárgyi világhoz kapcsolódik, tőle el nem választható a díszítőművészet is, mely egyúttal művelet, ugyanis az anyagot célszerűen átalakítja a népművészet képzelete alapján. A szellemi néprajz (folklore) azokkal a
