Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 2. szám - Tállyai István: A filozófia problémáinak története.
34 alávetve, az ember mértéke a dolgoknak. E relativizmus ellen a küzdelmet Sokrates indítja meg. Sokrates az utolsó görög, kiben a görögség lényeges vonásai még teljességben megvannak. A görög öntudat biztosságát az adia meg, hogy az önismeretben is megtalálta az egyetemes viszonyító alapot. A hellén szó értékhangsúllyal bír. A görög annyival jelent többet, mint barbár, hogy közelebb van az emberhez. Sokrateszben — mondja Kondor szépen — a legmélyebb emberi hűség tapad a görög mivolthoz. A görög lélek lényege az egyetemesség volt s ezért egyenértékű kifejeződését csak a filozófiában kaphatta meg. A nevelés Sokrátesnél belső életformájává lett és egész életével kényszerítette az áthéni polgárt, hogy végiggondolja az élet és erkölcs összefüggésének kérdését. A szofisták szerint abszolút tudás nem lehet. De hp ezt bebizonyított ténynek veszem, akkor ez még egy problémát jelent: honnan e tétel bizonyossága? Az, hogy semmit sem tudok, oly logikai bizonyosságon alapszik, mely nem a puszta ténylegességből nyeri érvényét, Az ismeret nem kívül kapja ezt a végső igazolást. Az ismeretnek struktúrájában kell meglenni az elemeknek, melyek az ismeretet meghatározzák. Az ismeret előfeltétele a fogalom. Minden ismeretben ott van kezdettől fogva, de az ismeret külső tárgyához mérve: transcendens; az általánosságban fejeződik ki fölénye. Sokrates fedezi fel az indukció módszerét. De abban a kérdésben pl. mi az erény, nem elég felsorolni az erényeket, mert a kérdés lényege nem az, milyen erényele vannak, hanem, hogy mi teszi az erényt erénnyé. A fogalmat hiába keressük az egyes esetek során,' ez több az egyes esetek összegénél. Az erkölcsnél hasonlóan vagyunk. Az erkölcs minden népnél más-más. De itt sem ez a lényeg, hanem a kötelesség eredete és alkata. Az erkölcsiségnek leéli, hogy éppen olyan belső mértéke legyen, mint a fogalomnak. Keli, hogy az öntudat ily abszolút- mértékkel rendelkezzék, mert az erény csak akkor lehetséges, ha egy végső és biztos alapelvből következik. Az erkölcs lényege, hogy feladat, ameiy feltétlenül kell, hogy érvényesüljön. A feladat tudata előfeltétele s biztosítéka az erkölcsi cselekedetnek. A jó értékének elismerése egyúttal követeli megvalósulását. Amit az öntudat jónak felismer, azt feladatnak ismeri el. Amily biztosan következik a jó fogalmából, hogy annak engedelmeskednünk kell, éppoly biztos, hogy aki a jót cse- iekszi, boldogságát is előmozdította. Az ember igazi mivoltát az erkölcsben találja .meg. Midőn az erkölcsi parancsnak engedelmeskedik, nem egy rajta kívülálló hatalomnak szolgál, hanem saját belső lelki mivoltát engedi érvényesülni. Embernek lenni feladatot jelent, de e feladat az ember lényegéből következik: ez az erkölcsi autonómia tiszta gondolata. A sokratesi probléma lényegét a valóság és érvény dualizmusa alkotja. Az ismeret igazságát és a cselekedet jóságát olyan momentumok adják, amelyek túl vannak a valóság síkján, nem létezők, kellök. Platon rendszerében a sokratesi fogalom metafizikai ideává hiposztazáltatik. Az érték mindig a valóságban kellett, hogy érvényesüljön, de a valóság aktuális formája sohasem jelentett végső értéket is. Innen — mondja Kondor — az idealizmus belső alkatá-