Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 1. szám - Dr. Garai József: Campe és az újabb lélektani irányok
3 iá fog jönni arra, hogy a legtöbb esetben a növendékek emlékezetét fejlesztette, ugyanakkor más lelki képességekkel lényegesebben kevesebbet törődött. Ezért azt ajánlja, hogy az emlékezetgyakorlás egyoldalúságát küszöböljük ki. Iktassunk közbe-közbe oly gyakorlatokat is, amelyek egyéb lelki képességeket, a képzeletet, a találékonyságot, éleselméjűséget fejlesztik. E lelki képességeket hatásuk szerint joggal elválaszthatjuk egymástól, alapjaiban azonban nem, mert mindezek egy és ugyanazon énnek megnyilvánulásai.4 Mennyire hasonló gondolatok a mai felfogással. A mai lélektan alapgondolata is az, hogy az emberi lélek alapjelenségeit tekintve egységes egy egész, nem atomizálható, nem bontható részekre. Minden lelki jelenség egyazon Énnek különböző megnyilvánulásai. íme az alap Campe és a mostaniak között azonos. Mégis a különbségre is rá kell e helyen mutatnunk. Campe ezt a közös alapot csak az értelmi jelenségekre vonatkoztatta, a lelki élet másirányú megnyilvánulásait nem tekintette úgy, mint a közös alapból folyót: az újabbak szerint a lelki jelenségek mindegyikének érzelem (és akarat is) közös alapja az egyazon Én. A különböző irányok egymástól legfőképpen abban különböznek, hogy ennek az Énnek mégis a sokirányú megnyilvánulásai közül kiemelnek egyet, mint legfontosabbat, mint uralkodót, amely kihat a többi lelki jelenségekre is. így fogván fel a dolgot, nyugodtan mondhatnók, hogy Campe abba a csoportba tartoznék, amely az ér-’ telmi élet jelenségeit tartja uralkodónak, helyesebben különállónak és igy nála a lelki élet egész területére vonatkoztatott egységes alap még nem lelhető fel. Ez igen finom különbség, amely Campe születésétől a napjainkig eltelt 196 év távlatában igazán nem tekinthető nagynak. És nyugodtan állíthatjuk, hogy lélektani felfogása messze túlszárnyalta korát. A lelkierők harmóniája megkívánja, hogy beszéljünk a lelki élet jelenségeiről növendékeink előtt. Ö felírta, illetőleg növendékeivel felíratta a táblára a tartott beszélgetések vázlatát, vezérszavait. Sokszor azok kifüggesztve hosszabb ideig a növendékek szeme előtt voltak. A szemléltetés, a tábla használatának sokak által újonnan felfedezett gondolata a gyakorlatban megvolt nála. Nyugodtan ajánlhatja tehát beszélgetéseit, mint bevezetést a gyakorlati módszertanhoz. A tanítás számára pedig ajánlja a következőket:5 1. Egyszerű szavakkal világosítsunk meg mindent. 2. A hasonlóság is segít bennünket a megértésben. 3. Valóságos vagy költött példák segítségével a fiatal lélek számára a szemléletesség segítségével levonhatóvá tenni, amit tanítani akarunk. A legjobb példák azok, amelyek a gyermek életéből valók. 4. Oly körülmények teremtése, melyben a fiatal lélek csak azt teheti, amelyre a példa buzdította. A tanító szerepe abban áll, hogy segíti növendékét a jó példára emlékezni. Erre a célra felhasználta 4 Részletesebben Garai: Az új iskolák lélektani megalapozása. Magyar Tanítóképző. 50. évi. 9—10. sz. 1942. szept.—okt. 5 Mint 3.. 15. 1. . i '___
