Evangélikus Népiskola, 1943

1943 / 2. szám - Szörnyű jóslat

Cegléd, 1943 február hó. XLIX. évfolyam, 2. sz. E99NGÉLIHUS NÉPISKOLA AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA Peleios szerkesztő : Felelős kiadó : SOMOGYI BÉLA ÖZV. KISZELY JÁNOSNÉ MEGJELENIK HAVONTA. Szerkesztőség: Sopron. Evangélikus Líceum Tanítóképzőintézet. Képezde-u. 14. Telefon : Sopron, 106. Kiadóhivatal: Cegléd, V. k., Balthyány-u. 24. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . 10'— P, fél évre 5'— P Postatakarékcsekkszámla : 42.523 Szörnyű jóslat. Máté 24, 12. Világos, hogy amint mindenféle tenyészetnek melegre, úgy az emberi életvirulásnak szeretetre van elsősorban szüksége. Az isko­lában legfőbb gondom, honnan merítem a bajokat elfedező és a minden szükséget kielégítő szeretetet? Hogyan szabályozzam élet­lámpásomat, hogy mindig melegítsen és világítson, bárhogyan fúj a vihar, bármilyen nagy a hideg és sötétség? Hogyan türtőztessem magamat, mikor a tanuló vagy szülei más fogalmat szereztek a szeretetről, mint én? Mibe kapaszkodjam meg, ha rájövök, hogy szeretetem magam felé visszahajló és munkaeszközeim ennélfogva elégtelenek? Hová legyek, ha rádöbbenek, hogy Vörösmarty Mihálv látása valóra vált, mikor ,,Az emberek“ c. költeményében a töme­gek nevelhetőségét megoldhatatlan feladatként állítja elénk s így ír: ,,Istentelen frigy van közötted, Ész és rosszakarat! A butaság dühét növeszted, Hogy lázítson hadat. S állat, vagy ördög, düh vagy ész, Bármelyik győz, az ember vész; Ez őrült sár, ez istenarcú lény! Nincsen remény! Az ember fáj a földnek; oly sok Harc- s békeév után A testvérgyülölési átok Virágzik homlokán; S midőn azt hinnők, hogy tanul, Nagyobb bűnt forral álnokul. Az ember­faj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! Nincsen remény!“ Valóban, ha legbensőmben önnön halálomat illetőleg nem tisztáz­tam minden függő kérdést, nehéz puttonnyal járó terhelt ember vagyok, ki nem hogy serény szeretetszolgálatban tudnám életemet elégetni, hanem ide-oda ingó terhemmel beverek ajtót, ablakot és veszélyeztetem felebarátaim fogait. Minek nevezzem másnak azt a nagy változást, melyben a halálfélelem síkjáról feljutunk a szere­tet és örökélet síkjára, mint megváltásnak? És miért ne lenne éppen Ö a megváltás eszközlője, aki arra is intett, hogy a szeretet ki is hűlhet? Krisztusnak már csak azért is fel kellett támadnia, mert meg­pecsételt feltámadáshit nélkül igaz szeretet nem lehetséges. E hit nélkül szerethetek átmenetileg, hangulatból, divatból, külső kény­szerből, illendőségből, hiúságból, de hűségesen az eljövendő Isten­

Next

/
Oldalképek
Tartalom