Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 11. szám - A dunántúli egyházkerületi Tanítóegyesület közgyűlése
260 * tött hivatásszolgálat tükrét mutatja tisztán, élesen. Amint néztük s hallgattuk az ünnepeltetést, magunk is könnyfátyolosan láttuk, mint hullanak Benedek Vince könnyei is. Amikor átvette a megragadó emléket, elrebegte a köszönet szavát s felzúgott az éljen és a taps, éreztük, hogy gazdagabbak lettünk egy szép emlékkel, aminek képe ott él majd lelkünk mélyén. Ugyanakkor a szívet csordultig megtöltő szeretet mindnyájunkban megerősödött régóta szeretett és mindig nagyrabecsült kedves kartársunk, Benedek Vince iránt. Bennünk, az Evangélikus Népiskola részéről külön hálaérzés is ébredt a mi régi, buzgó tollforgató munkatársunk iránt ez ünnepen s örülünk, hogy mindig felkeres bennünket most is írásaival és épít,- lelkesít, buzdít könnyen szárnyaló cikkeinek ékes, tiszta és mindig nemzeti érzést lehelő, magyar levegőjű hangjával. Az ünnepléshez mi ezt fűzzük s az ünnepeltre Isten áldását kérjük. A közgyűlésen Vincze Lajos szergényi tanító oroszországi — tanítói szemmel látott — tapasztalatairól tartott nagy figyelmet keltő előadást. Jó látású szemlélő, ki sokat meglát tárgykörében. Katonai beosztása is olyan irányú volt, ami hivatása körében a közeli és sokoldalú megfigyelést lehetővé tette és megkívánta. Koczor Ferenc jobaházi tanító — a debreceni pedagógus-evan- gélizációnak szintén előadója — volt a másik munkása a közgyűlésnek. Az evangélikus többlet különérték gondolatát, annak kellékeit elemezte s állította jó előadásban az evangélikus tanító életszemléletébe. Meggyőző erejű szereplése mély nyomokat hagyott maga után. Több időszerű népoktatásügyi kérdés letárgyalása után a közgyűlés a Himnusszal ért véget. Niederiand Vilmos. Életrajzi vázlat igazgatói címmel történt kitüntetése alkalmából. Selmecbányán született 1890 május 3-án. Tanulmányait a Selmecbányái evang. főgimnáziumban és a vele kapcsolatos tanítóképző-intézetben végezte. 1911 június 24-én nyerte el a tanítói oklevelet és a kántori képesítésről szóló bizonyítványt. Ekkor tanulmányútra indult. Beutazta a Felvidéket és az Alföld nagyrészét. Ezen több, mint két hónapi út után, 1911 okt. 6-án foglalta el a hod- rusbányai evang egyházközséghez tartozó Irtványos leánygyülekezet lévita-kántori állását. Itt megismerte közelebbről az egyházi szolgálatot. Öt hónapi ott tartózkodás után az anyagyülekezet hívta meg kántortanítójának, mely állását 1912 március 27-én foglalta el. Majd másfél évi itt működés után 191? okt. 6-án a várpalotai ev. egyház- községtől kapott meghívást, hol 1924 dec. 1-ig az alsótagozatot tanította. Mikor pedig a kántortanító nyugalomba vonult, az egyház- község egyhangúlag ő választotta meg a lemondott tanító utódjául. Amint várpalotai állását elfoglalta, mindjárt belekapcsolódott az ipariskolai munkába. Az ipariskola igazgatójának halála után, őt, a fiatal tanítót bízta meg az ipariskola felügyelőbizottsága, a
