Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 11. szám - Az evangélikus tanítóság időszerű kérdései
247 tővé tétele leginkább mesék, elbeszélések, olvasmányok utján történik, tehát az olvasókönyv az, amely ebből a szempontból tekintetbe jön. Az evangélikus iskola olvasókönyve az a pedogógiai segédeszköz, amelynek révén az evangélikus tanterv fenti anyagtöbblete és mássága az evangélikus gyermek lelki kincsévé válik. Még a történelem tankönyve az a tényező, mely hatékonyan mozdíthatja elő az igazságon alapuló evangélikus történetszemlélet kialakulását. Minden más tankönyv (nem szólva természetesen a vallásiam könyvekről) nélkülözhető az evangélikus szellem népiskolai megalapozásánál. Más vallásfelekezetek szempontjából sincs tehát — az üzleti érdekeken túl — jelentősége annak, ha a közismereti tárgyak tanításához külön-külön felekezeti tankönyveket adnak ki. A számolásmérés, a nyelvi ismeret, a földrajz, a természeti, a gazdasági és egészségi ismeretek, az állampolgári kötelességek és jogok stb. tanítása nem lehet más és más a különféle jellegű népiskolákban, s ha mégis vannak e tantárgyakhoz felekezeti alapon kiadott tankönyvek, akkor ezek csöppet sem szolgálják a ma annyira szükséges és annyiszor hangoztatott „nemzeti egység” ügyét!* De térjünk vissza az olvasókönyvekhez, Űj tantervűnk anyaga és az anyag elrendezése megkívánja meglevő ev. olvasókönyveink átdolgozását. Erre hivatott pedagógusaink bizonyára munkába is kezdtek már. Legyen szabad e helyről is mély tisztelettel kérnünk őket, hogy az eddig is kiválóan érvényesült nívó és bő anyag szempontja mellett vegyék figyelembe az olvasókönyvek használata során fölmerült gyakorlati szempontokat is. Az olvasókönyv egyik legfőbb rendeltetése, hogy megkedvel- tesse magát a gyermekkel. Minden érték, amelyet az olvasókönyv összeállítója egybegyűjt és elrendez a könyvben, csak akkor válik igazán értékké a gyermekekre nézve, ha az nem a könyvben marad, hanem átvándorol a gyermek leikébe. Ezért az olvasókönyv akkor jó, ha a gyermek szereti olvasni. Ennek az alsóbb fokon — a tartalmi adottságok mellett — technikai föltételei is vannak. Az ábécés könyv nagy alakú betűihez szokott, második osztályba lépő gyermek félve veszi kezébe az apróbetűs olvasókönyvet, különösen, ha olvasmányai hosszúak és a gyermeki agy megerőltetését is kívánják. Még a felsőbb osztályok tanulói is szívesebben olvassák a rövidebb olvasmányokat és jobban megbarátkoznak azzal a könyvvel amelynek tipográfiai összeállítása változatos. Ne csodálkozzunk ezen. Ha újságot, folyóiratot olvasunk, mi magunk is előnyben részesítjük a rövid cikkeket, míg a bosszú lére eresztett tanulmányokat átlapozzuk, mondván: elolvasom, ha lesz időm. Persze, erre a szándékra legtöbbször a feledés homálya borul . . . Hát a gyermek hogyne tenné félre a több oldalra terjedő, különösen az elvont és az ő értelmi színvonalát meghaladó elmélkedéseket! Élményt, színes leírást, verset és sok-sok képet olvasókönyveinkbe! S minden sor, amely a gyermekhez szól, szóljon valóban őhozzá, az ő nyelvén, az ő hangján. Irodalmi nagj'jaink, ifjú* Egyoldalú felfogás! A dolog a szerkesztés és kiadás módozataitól függ! (Szerk.)
