Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 11. szám - Hol a helyünk a mai időkben?
% tusra lett volna szükségetek, Őt pedig nem fogadtátok el. Magatok zúdítottátok fejetekre a világháború borzalmait. Emberek, térjünk meg, ne holnap, ma! Lássuk be, hogy nincs több bűnünk, csak egy: Krisztusban nem hiszünk, csak gondoljuk, hogy hiszünk. Félelmünknek nincs más oka, csak az, hogy nem kérjük az Úr Krisztus közbenjárását, pedig Ő az Atyánál van s csak azért nem látjuk Őt. Nyomorúságunk is csak onnan van, hogy e világ gonosz fejedelmének táborától nem tudunk szívünkben elszakadni, pedig ő már megítéltetetf. Bocsásd meg Megváltó Urunk, hogy eddig még Júdásnál, Péternél is hitványabbak voltunk. Ne vond él tőlünk Szentlelkedet s kegyelmedet végképpen. Uram add meg, hogy halljunk és lássunk és végül mégis a Te megmentett juhaid legyünk. Ámen. N. J. 242 Hibaigazítás. Októberi számunk ,,Akin én nem könyörülök“ c. elmélkedésében a 217. lap alulról fölfelé számított 5. sorában a helyes: ,.De van álkönyőrület is”; továbbá a 218. oldalon felülről a 8. sorban ,,könyörtelenségünkkel” értendő. Hol a helyünk a mai időkben ? Régen elmúlt az az idő, amikor a tanító a tanítás műhely munkája után szabadon rendelkezhetett idejével, munkaerejével és hivatali munkáján kívül egyénisége, külön képességei szerint dolgozhatott saját egyéni életének érdekeiért. Akkor is volt előtte az iskolán kívül is munkaterv, népnevelő munkakörbe illő feladat, de sokkal kevesebb és a legtöbb abból állott, hogy gazdálkodással, méhészkedéssel vagy gyümölcstermeléssel mutatott példát a haladásra; szövetkezeti munkával vagy más közgazdasági tevékenységgel vitte előbbre községe gazdasági életét. Nevelt és tanított ezzel is, hiszen a felnőtteket irányította és vezette a helyesebb mezőgazdálkodás útjára. A hosszú szünet alatt bőven jut°tt mindenre idő s tanév közben sem volt úgy lekötve. Élhetett esetleges egyéni képességeinek: művészi hajlamoknak s végezhetett elmélyedő önművelési tevékenységet. Mennyi értéket termelt ki sokszor ez a törekvés! Sokszor gondolok arra, hogy a mai bonyolult élet sodrában elénk táruló számtalan követelmény hová állítja a tanítóit? Hol az igazi helye? Amit a mai idők kívánnak a tanító munkájától, annak maradéktalan teljesítése időbeli és térbeli korlátok miatt is kétséges, meg a véges emberi erő folytán is szinte elérhetetlen álom. Hol keresse tehát a tanító hivatali műhelymunkáján kívül a maga helyét, azt az őrhelyet, ahol még megmaradt munkaerjét a leghasznosabban értékesítheti? Nem könnyű a felelet. Igen sokszor megalkuvást jelent az elhatározás. A rendkívüli idők pillanatnyi követelményei szabnak irányt s néha a legszebb elgondolásokat, a legnemesebb szándékot is keresztülhúzzák.
