Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 1. szám - Kántori rovat - Mit ergonáljunk a templomban? Peskó Zoltán
23 egyúttal előkészítője a kezdőéneknek is. Az általános tartalmú, színes, erőteljes prelúdiumok inkább az istentisztelet megkezdésére valók, hangulatuk, tempójuk, hangnemük és ütemnemük megegyezik a kezdőénekkel. A főének elé inkább a halk előjátékok valók, amelyek a felolvasott Szentigén elmélkedő és imádkozó hivő hangulatát nem zavarják meg. A koráljaink legjobb bevezetői a korál- előjátékok, amelyek színesen, hangulatosan és művészien dolgozzák fel énekeinket. Erre a kérdésre: „Mit orgonáijunk az istentiszteleteken?“ egyszerű a válasz: korálelőjátékokat. Sajnos azonban, kevés a megfelelő, Bach korálelőjátékai közt sok van, aminek dallamát mi nem énekeljük, sok dallam eltérő (ritmusban, ütemnemben, dallam- vezetésben), sokszor hosszúak és túllépik azt az időt (3—4 percet), amely nekünk rendelkezésünkre áll. A legfőbb hibájuk, hogy technikai nehézségeit nem kántorkezekhez szabták. Reger nagyszámú korálelőjátékait sem tudjuk ezért felhasználni. Egy pillanatig sem csodálkozom azon, hogy kántoraink értéktelen harmóniai vázakat játszanak preludium gyanánt. Zenei felkészültségük után ezt értik meg, technikailag ezt győzik csak és miután jobb nincs, egymástól tanulják el a különféle gyűjtemények prelúdiumait. A mese nívóján nagyon nehéz irodalmi értékűeket alkotni, a mű nagysága magával hozza annak nagyobb formai és technikai felépítését. Hasonlóan van a muzsikában is, az értékes művek sokszor nehezek és nagyobb terjedelmüknél fogva nem az istentiszteletre valók. Van olyan kántor, aki a világi muzsikához folyamodik istentiszteleti orgonapreludiumért. Egy „Áses Tod“ önmagában értékes mű, vagy ki merné kétségbe vonni a Tannhäuser nyitány zenei értékét? Egyik sem templomba való, a színház levegőjében születtek, magával hozza a világ zaját, a festett élet hangulatát. Nem templomba való Rubinstein Melódiája, vagy Schumann Träumerei-ja se, pedig mindkettő kedves dallam. Egyik se alkalmas arra, hogy a templom ájtatos hangulatát megteremtse. A legtöbbet vétkeznek a kántorok az esküvői zenével. Sok esküvő társadalmi felvonulást jelent, melynél a vőlegényt és menyasszonyt csodálják, megbámulják a káprázatos ruhákat, nagyszerű bevonulást; ilyenkor kérik a Lohengrin-nászindulót, Szentivánéji nászzenét stb. Egyik menyasszony kívánsága az volt, hogy bevezetőben Rachmaninov cisz-moll prelűdjét, eskü alatt Liszt Liebesträu- mé-t (Szerelmi álmok), a végén a Szentivánéji nászindulót és persze Schubert Ave Máriájá-t játsszam. Rachmaninov prelűdjét zongorára írta, Liszt a Szerelmi álmok-ban a csalódott szerelmes tragédiáját zenésítette meg, Mendelssohn nászindulójában ott látjuk a színház levegőjét, az apró koboldok, tündérek, sellők tarka-barka sokaságát. Az esküvő: istentisztelet, melyen az esküvői pár és násznép Isten áldását és megsegítő kegyelméért könyörög, vájjon a szerelmi csalódás, szerelmi mámor, lidércek tánca, ezt elősegítik? — Néha meg furcsa képzettársításra ad alkalmat az esküvői zene. „Uram rosszul cselekedtem“ intonálja a kántor . . . Egyik vidéki lelkész meséli, hogy esküvőn a kántor eljátszotta az elején „Az Űr szent bárányára teszem le bűnöm“ című éneket, az eskü alatt a „Mester, a bősz vihar dühöng“ . . . hangzott el és az esküvő végén az „Amint vagyok sok bűn alatt“ szólalt meg az orgonán ...
