Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 5. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész - Tálos József: Népiskolai ügyek, tanítói törekvések.
115 Országos törvény biztosítja a főiskolai tanítóképzést. Négy gimnázium, vagy polgári után négy líceum érettségivel, majd két évfolyamú akadémia. Tényleges életbeléptetését hátráltatja a tanítóhiány okozta kényszerhelyzet. Mi,a tanítóság álláspontja e tekintetben? Egyetemes gyűlésein a gimnáziumi érettségire következő tanítóképző-főiskola mellett foglalt állást a tanítóság, nyilván azért, mert egyöntetű előképzettséget kívánt biztosítani minden pedagógus: tanító, tanár számára egyaránt, azon gondolattól vezettetve, hogy aki emberformálással foglalkozik, bármely korú is legyen a gyermek, annak a klasszikus műveltséget is tartalmazó előképzettséggel kell bírnia. Csak az érettségi után történnék a bifurkálódás, szétágazás tanító és tanár között, a további dolgok természete szerint. A befejezett tények előtt azonban meghajolva a tanítóságnak az a törekvése, hogy szűnjék meg a szükséghelyzet, legyen tényleges valósággá a törvényes főiskolai tanítóképzés minél hamarabb. A tanítóhiányt természetes úton: a szakszerűség kiépítésével, a tanítóság társadalmi helyzete emelésével s a jobb ellátással kell orvosolni, gyógyítani. A kétféle tanítóképzés: falusi és városi tanítóképzés gondolata elítélendő, elvetendő. A szakszerűség terén beállíttatott a körzeti felügyelői megbízatás a tanítóság jeleseiből az iskolai, tanítói munka irányítására, ellenőrzésére, minősítésére hatósági, intézkedési jogkör nélkül. De megmaradt az iskolaszék, mint elsőfokú iskolai hatóság a tanítóság kolonca gyanánt, amely pedig jóformán minden bajnak forrása. A tanítóság álláspontja e tekintetben az, hogy az iskolaszék kizárólag az iskola anyagi ügyeit intézze, az iskolaintézmény élére, mint szakszerv, a tanítóból lett igazgató állíttassék s ami az ő hatáskörén túlesik, a tanítóság személyi, hivatali ügye: magasabb keretek,, hatóságok alá tartozzék mind állami, mind egyházi vonatkozásban. (Járás, megye; egyházmegye, egyházkerület.) Míg ezek valósággá nem lesznek, igazi szakszerűségről alig lehet beszélni. Az anyagiak ügyében jelenlegi rendelkezés ez: két évi helyettesi szolgálat után a tanító rendes tanítóvá válik s a legalsóbb fizetési osztályból kiindulva megy végig a meghatározott hivatali létrán. A tanítóság elgondolása itt a következő: Tekintettel arra, hogy a tanítói állásban sem magánmunkálati díjakról (mint a jegyzőknél), sem kiszállási vagy egyéb mellékdíjakról (mint a közigazgatásnál, megyénél, adóhivatalnál stb.) nem lehet szó, sem személyi pótlékok, karácsonyi segélyek, ajándékok, reprezentációs költségek nem szerepelnek: a rendes tanítók fizetése a mainál jóval magasabb fizetési osztályban kezdődjék s menjen tovább automatikusan. A felekezeti kántortanítók ügye gyökeresen s véglegesen úgy intéztessék el, hogy a mai kántortanítói díjlevelek tartalma szétválasztandó külön tanítói s külön kántori dijíevélre s a tanítói díjlevél egészít- tessék ki államsegéllyel és így a kétféle képesítésű s kétféle munkát végző kántortanítók két díj levéllel honoráltassanak. A kántori díjlevélbe elsősorban a föld járandóság s ha ez nem elég, gabona vagy 1 természetbeni veendő. Ez érdekében van az egyházaknak is. A legalacsonyabb mérték évi békebeli 600 a.-pengő érték legyen. Amíg a szakszerűség a tanítóság hivatali életében meg nem valósíttatik s amíg a pap, jegyző, ügyvéd, gazdász, állatorvos stb.
