Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 5. szám - Műhelyünkből: - Buti Sándor: Nagy magyar gazdák, a tudományos gazdálkodás fejlesztői.
108 — - Az ének szerint a bölcs ember kinek a javát szolgálja? — Miknek az emléke, értéke marad meg a halál után is? — (Az üdvös, jó tettek emléke). Említsd meg a magyar történet néhány hősét! Sorold fel hőstettüket! Mi történt volna hazánkkal, népünkkel hőstetteik nélkül? Hogyan tiszteled legjobban emléküket? b) Athajlás: Nemcsak hős védelmezői voltak hazánknak, hanem bölcs, szorgalmas gazdái is, akik szintén élnek üdvös, okos tetteikben. Ismertek-e földünkért, a magyar földművesért fáradozó nagynevű magyar gazdát? Kit? Mit tudsz róla? c) Célkitűzés: Sok mindent nem tudtok még róluk. Ezért most* titeket a régen porladó tudós magyar gazdák tanítanak élettörténetükkel. Sorban szólnak hozzátok, tanuljatok tőlük! II. Megértetés. a) Tessedik Sámuel élete és munkája. 1. Az alföld 1770 körüli változatos gazdasági képe. Mekkora vonalat szoktunk rajzolni egy év szemléltetésére. (1 cm-t) Gondoljatok 50—100—170 cm-t. Hány évnek felel ez meg? Bizony 170 évvel ezelőtt dédapátok nagyapja ha élt, olyan nagy idő ez! Fátlan puszta az egész. Tavasszal, ősszel, a folyók öntöttek el nagy vidékeket. Nyáron tikkadt szöcskenyájak legeltek a kopár mezőkön. A falvak szegényes házait tudatlan nép lakta, akit a magyar föld ismeretére, rendes munkájára senki sem tanított. A magyar föld mostohaanya volt, mert nem ismerték, nem gondozták. 2. Tessedik S. gazdasági eredményei. így volt ez Szarvason is. (Térkép.) Egyszer aztán, mintegy 170 éve egy fiatal evangélikus lelkész került Szarvasra. Ki volt az? — Tessedik szerette a népet is, a földet is. Amerre járt, figyelte mind a kettőt. Németországban járva megtanulta az akkori földmívestudomány elméleti és gyakorlati tudnivalóit. És Szarvason eszébe jutottak a német mezők,, a jó termés,- a jómódú nép, a szép tágas iskolák, gyönyörű templomok. De eszébe jutott Jézus parancsa is, amit a pusztában éhező nép láttára mondott tanítványainak: Adjatok nekik enni! — Tessedik Jézus tanítványa volt, kenyeret akart adni a magyar puszták éhező nyájának. Az ige és a tudás lelki kenyere mellett, az ízes, mindennapi kenyeret. Könnyű volt-e ez a munka? Miért nem? Nem hittek a szónak. „Majd példát mutatok nekik s ha látják, hogy én többet, jobbat és másként termelek, hallgatnak a beszédemre is” — gondolta Tessedik. Az első lucerna. Egyszer azután igen kisültek a rétek. A fűvek gjmkerükig elszáradtak. Tessedik ekkor Bécsből lucernamagot hozatott s az ő útmutatása szerint megmunkált talajba vetette. Isten harmatot, napot adott, meghallgatta Tessedik fohászát s bő termést adott az első lucernanevelés hazánkban. Miért jobb a lucerna a szénánál? (Tápláló érték, terméshozam, mély gyökérzet). Fásítás. Öh milyen lombtalan, sivár volt akkoriban az Alföld! Fáradt vándort, dalosmadarat nem hívogattak hűs fák. A házak mögött nem voltak gyümölcsösök. És a jó pásztor magot vetett, vadfát oltott és osztogatta százával-ezrével a_z aranyat érő sok-sok facsemetét. Digózás. Hallottatok-e a szikes talajokról? Milyen az? Tessedik
