Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 4. szám - Hírek - Kántori rovat: - A protestáns kántorképzés ügyében. Gaudy László
92 nebb korszakaiban is, mint minden más lelki vagy szellemi közösség. Valamennyiünkön — mivel a hazai protestantizmus legalább 90°/o-ig falusi eredetű lévén — ma is megérződik azoknak az áldott emlékű protestáns kántorok játékának és egyházi zenei magatartásának hatása, amely mindig más volt, mint korunknak zenei kifejező gondolatai és szándékai. A magyar protestántizmus nagy belső és külső harcaiban nem is igen ért arra rá, hogy egyházzenei szükségleteiről gondolkozzék s boldog volt minden püspök, ha kerületében önként vállalkozó muzsikus korái- vagy zsoltáros partitúrát állított össze, amelyeknek jóságában és dallamhűségében, vagy szerkesztéstechnikai pontosságában és általában egyházi hangulati aláfestésében senki sem kételkedett. S így történt meg azután az, hogy már régen megvolt hazánkban a református konvent, vagy az evangélikus egyházegyetem egységes irányító munkájának üdvös gyakorlata, amikor még hazánkban kerületenként egy, esetleg több hivatalos korálkönyv vagy zsoltárpartitúra volt kántoraink kezében használatban, Ez ellen a „szent1' összevisszaság ellen küzdeni sokaknak komoly szándéka volt, de az eredmény sohasem állott arányban a küzdelembe fektetett energiákkal. Világválságok idején, főként pedig korunknak átalakuló szellemi élete miatt meg kell látnia minden felelős embernek az egyházi muzsika óriási jelentőségét. Ott, ahol ma lelkészek nem prédikálhatnak, még ott is élhet az egyházi zene, ahol nemzetek és felekeze- tek között történelmileg megalapozottnak látszó jogos ellentétek vannak, ott az egyházi muzsika közös hallgatása feloldja az ellentéteket s járhatóvá teszi a kiegyenlítődés és a megbékélés útját. Hitetlenek és közönyösök az egyházi muzsika funkcionális nevelő hatása alá kerülnek s egy lágy preludium jobban odakötözi Isten házához őket, mint egy külsőleg pompásan ható rögtönzött ima. A sors különös játékának lehet talán tartani azt, hogy a reformáció százada után, amikor nemcsak a teológiai rendszerek merevedtek meg, hanem amikor egyházaink liturgiái szükségleteiről is elhallgatott a szó, akkor az egyház mellett ontották egyházi jellegű műveiket európai térségünk több területén kiváló muzsikusaink. Ha valamelyik előadó művész, vagy kiváló igehirdető meghirdetné ama vállalkozását, hogy istentisztelete keretében felolvassa Kálvinnak vagy Luthernek egy elmondott vagy ismeretlen nagyszerű prédikációját, bizonyosan akadna hallgatója ennek a nemcsak érdekes, hanem hasznosnak is látszó vállakózásnak, de ha azt hirdetné meg ugyanazon lelkész, hogy ugyanabban a templomban hétköznapon megfelelő előadók vállalkozásával Bach műveiből zenei előadást nyújt, nem kétséges, hogy az utóbbi vállalkozásnak nagyobb sikere lesz, nemcsak fővárosunkban, vagy valamelyik nagyobb városunkban, hanem még nagyobb falusi egyházközségeinkben is. Helytelennek látszik az a kijelentés, hogy egyházi szempontból nem tehetünk különbséget városi és falusi gyülekezeteink egyházzenei igényei és kielégítettségei tekintetében. Gyermekkori emlékeim közül legkedvesebb az volt, amikor falusi templomunkban korunk leghíresebb teológiai tanára megjelent s lelkészöccsének
