Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 1. szám - Somogyi Béla: Évfordulón!
Cegléd, 1942 január' hó. XLVIII. évfolyam, 1. sz. EÜANGÉLIHUS NÉPISKOLA AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA Felelős szerkesztő : Felelős kiadó : SOMOGYI BÉLA ÖZV. KISZELY JÁNOSNÉ MEGJELENIK HAVONTA. Szerkesztőséi? : Sopron. Evangélikus Líceum és Tanítóképzőintézet. Képezde-u 14. Telefon : Sopron, 106. Kiadóhivatal : Cegléd, V. k., Batthyány-u. 24. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . 10‘— P, fél évre 5'— P Postatakarékcsekkszámla : 42.523 Évfordulón! Világtörténelmi események áradatában is megállást parancsol egy röpke pillanatra az új esztendőbe szálló éjszakának határköve. Mintha sürgetné az idők rohanását az emberi lélek, türelmetlenül várja az új évfordulót. Hiszen oly sokat remél tőle! Valami bizonyosat, valami biztatót; hosszú, gondokkal telt s nehéz esztendők helyett nyugalmat árasztó, régi, már-már szinte feledésbe merült békének áldott emlékű, csendesen váltakozó verőfényes napjait' Tiszta képet a most már nemcsak országok s nemzetek, hanem egymással szemben álló világrészek küzdelmében! A kibontakozás, a végső mozzanatok látókörének határvonalát, ahol már int a végső békét hozó mozdulatok reménye s megnyugtat a ma még ködben rejtőző, új világ kialakulása. Az idő kereke átfordul egy új évnek határán s bizonyosság helyett csak ködös határvonalakat, tisztánlátás helyett csak az idő múlásának bizonyosságát állítja elénk, amiben megnyugvást csak a lélek örök reménykedése, az ifjú nemzedék számára pedig csak az ifjú lélek derűlátása, az ifjú szív rózsaszínű ködben járó életvágya hozhat. Könnyebb ma krónikásnak lenni s számot adni nagy történelmi napok múlásáról, mint prófétai útkereséssel meghatározni jövendőnk pályáját s megkeresni az ember igazi helyét az egymásra torlódó világesemények zavaros, ködös forgatagában. Pedig mégis helyet kell keresnünk magunknak e földi élet határai között s meg kell találnunk azt a világot, ahol enyhül a lélek feszültsége, ahol kitárul előttünk emberi hivatásunk működési területe s akadálytalanul teljesíthetjük a reánk várakozó s földi hivatásunk parancsolta feladatokat, kötelességeinket! Kérdi a gondolkodó emberi elme: hol van a határa az emberi akaratnak s a mai ember meddig tudja fokozni még a maga emberi erejének végső határát? Van-e még tartalékja a technikai világ erőkifejtésének s meddig tart a végső erők szembeállásának már-már sokszor kétségbevont feszültsége, eresztékeinek biztonsága?
