Evangélikus Népiskola, 1942

1942 / 4. szám - N. J.: Benn a bárány - künn a farkas

Ceglédi, 1942 április hó.

XLVIII. évfolyam, 4. sz.

EVANGÉLIKUS NÉPISKOLA

AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA

Felelős szerkesztő: Felelős kiadó:

SOMOGYI BÉLA ÖZV. KISZELY JÁNOSNÉ

MEGJELENIK HAVONTA.

Szerkesztőséi;: Sopron, Evangélikus Líceum és Tanítóképzőintézet. Képezde-u. 14.

Telefon : Sopron, 106.

Kiadóhivatal : Cegléd. V. k., Batthyány-u. 24. sz.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre . . 10'— P, léi évre 5'— P Postatakarékcsekkszámla : 42.523

Benn a bárány — künn a farkas

Lukács 17, 20, 21.

A vakond-sorsra jutott ember tavaszról álmodik, aztán felfelé törekszik a föld mélyéből, levegőre, szabadságra. De széles körben betonba ütközik felfelé. Oldalt keres kiutat. Nem talál. Jóakaratú társa ráakad a keresgélőre: Jer, megvan a kiút! Haladnak a szabadulás felé, a mentő hátrálva, a „mentett” arccal előre haladva. Földomlás! — Kőgör-geteg támad a mentő háta mögött. Reménytelenül elzáródik az út. Mit tenne mást a reményében csalódott vakondember? — Felfalja szabadító társát is, csak ő szabaduljon a beton alól. Ez az élmény kristályosodott e szavakba: „Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kívánása miatt.” (119. zsolt. 81.) ,,Öh én nyomorúlt ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből!” (Róm. 7, 24.) „Kevély ember, miben kevélykedel? Dicsőséged, neved maradjon!? Hol? A nép is elvesz, melyhez tartozol. Az ország, melyben most él nemzeted, Tenger volt egykor, s, újra az lehet, S e Föld is semmiségbe oszlik el. Kevély ember, miben kevélykedel? (Petőfi: Az ember.)

Az őshúsvéti esemény, az első földi Krisztus-élmény jóformán akkor zárult egésszé, mikor a jeruzsálemi gyülekezet a saját testén tapasztalta, hogy a lelkiek mellett minden földi jó is megadatik nekik, ha először Isten országát és annak igazságát keresik. Letagadhatatlan gyümölcse volt a golgotái keresztnek, hogy a „gyülekezetben” senki semmi marháját nem mondta magáénak. Az első gyülekezet igazi közösségében visszanyert Edénkért varázsát nem is lehetett másként eltüntetni, csak úgy, hogy azt az embert, aki a Szentlélek engedelmes eszközeként zárta és összekapcsolta a hívek koszorúját, rövidesen megkövezték a minden közösség esküdt ellenségei (Ap. 6, 7—15.)

Az emberi társadalomban az ellentétek feszültsége most tetőfokához közeledik. A legfőbb ok: Elernyednek a Mamonból fakadó ható erők és még körvonalaiban sem bontakozik ki előttünk az egyes emberek és közösségek bizalmán alapuló új társadalmi és