Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 3. szám - Könyvismertetés
70 KÖNYVISMERTETÉS A helyesírás eredményességéről Mióta az 1925. évi Tanterv és Utasítás alapján folyt a népiskolai munka, szinte kétévenkint más és más tárgykör került az érdeklődés központjába. Talán időrendben mondom, ha először a beszéd- és értelemgyakorlatok tanításának új stílusát említem. Sorrendben következett a fogalmazás tanításának új módja, mely azóta valóban általánosságban elterjedt és az egész országban használatossá vált. Hasonló megújhodáson esett át a földrajz, történelem, a rajz és a többi tárgy tanítása. Gyökeres változás állott be a helyesírás tanításának módszerében is. Nem annyira a Tantervben foglalt módszeres elvek, mint inkább gróf Teleki Pál volt közoktatásügyi miniszternek a helyesírás tanításának elmélyítését célzó intézkedése adott lökést ennek a kérdésnek. Azóta a népiskolai munkát irányító szakirodalom is megtette azokat a kezdeményező lépéseket, amik a lényegileg elhanyagolt, egyébként elsőrendű ismeretnek fokozottabb jelentőséget biztosítanak. Farkas János kartársnak ,,A helyesírás gyermekjáték” című könyve igen érdekes szempontból világítja meg a helyesírás lényegét. Az altudatban pihenő képzetek helyébe az öntudatba ,előhívott” képek, képsorozatok lépnek. A gondolatnak az értelemben megjelenő kép felel meg. Ez tovább is adható, közvetíthető. Amint a szerző mondja: ,,házhoz szállítható”. A közvetítésnek három módja: a beszéd, (könnyen felejthető) a rajz, (nehézkes) az írás, (a beszédnél tökéletesebb, maradandóbb, a rajznál tökéletlenebb) közepes megoldás, de a legelterjedtebb közlési mód. Csak akkor felel meg a célnak, ha helyesen használjuk. A továbbiakban az alapelv szem előtt tartásával szemléletes módon (rajzokkal tarkítva) vezeti rá a gyermeket a nyelvi jelenségekre. Kétségtelenül nagy haladást jelent elmélete a nyelvismerek és helyesírás szempontjából. Lehet, hogy elmélete a magyar nyelv- tanítás megújhodásához vezet. A mindennapi tanítói munkának mégis Szalatsv Richárd tanítóképzőintézeti tanár ,,Helyesírási füzetek” és „A tollbamondás jelentősége a helyesírás tanításában” című munkája ad lendületet. Az előbbi az egyes osztályok helyesírás anyagának óránkénti beosztását dolgozza fel és ad alkalmat a tanult nyelvi jelenség begyakorlására. Teljes részletességgel, a nehézségi fokok szem előtt tartásával, logikus felépítéssel, a legszélesebbkörű aprólékossággal rendszeresíti az anyagot. Igen nagy érdeme, hogy a felsőbb osztályok számára írt füzetek elején az előző osztály anyagát is átveszi és a nehezen érthető, könnyen felejthető elvont dolgokat kellőképpen begyakoroltatja. Ma, két évi használat után. el sem tudom már képzelni a helyesírás eredményes tanítását ezek nélkül a füzetek nélkül. A begyakorlásra szánt leckék pedig kiválóan alkalmasak a csendesfoglalkozások feladására, sőt otthoni munkára is.
