Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 2. szám - Kántori rovat - A közének intonálása
45 magyar dal, míg magyar tanító van!" A budapesti hangversenv után jan. 18-án Ceglédet kereste fel a tanítói énekkar, majd jan. 19-én Kecskemét, 20-án Kiskunfélgyeháza és jan. 2l-én Szeged voltak körútja állomásai. A magyar tanítók dalos vándorai a mai magyar énekirodalom legszebb gyöngyszemeit tűzték műsorukra. Budapest és az alföldi városok társadalma — elsősorban a tanítóság — méltányolta és támogatta nemes vállalkozásukat. A napi sajtó az énekkar szerepléséről mindenütt teljes elismeréssel emlékezett meg. Választás, örömmel közöljük a hírt, hogy a Magyarországi Tanítóegyesületek Egyetemes Szövetsége lapunk buzgó münktársát: Kertai János kőszegi igazgatót egyhangúlag egyik alelnökévé választotta. Felhívás és kérelem ! A legnyomatékosabban kérjük igen tisztelt előfizetőinket, kik közül még sokan nem küldték be az elmaradt díjakat, sőt több évről is hátralékban vannak, a legsürgősebben szíveskedjenek eleget tenni kötelezettségüknek. Nagyon kérjük annak belátását, hogy a munkaberek és papíranyag drágulása folytán lapunk úgyis nehéz helyzetbe került, pedig anyagi eszközökre szüksége van, ha továbbra is fenn akarjuk tartani. Cím: Országos Evangélikus Tanítóegyesület pénztára, Cegléd, 42.523 csekkszámla. Az egyesületi tagsági díjakat, hol szintén sok a hátralék, kérjük Várkonyi Endre pénztárosunk címére: Budapest, I., Bécsikapu-tér 9. sz. KÁNTOR^ ROVAT*) A közének intonálása Irta: dr. Gárdonyi Zoltán. Ki ne lett volna már fültanúja olyan esetnek, hogy szabadtéri ünnepélyen, temetésen, vagy — ahol szokásban van — templomi gyülekezéskor a közének dallama túlságosan magasra talált kapaszkodni.’ Aki ilyesmit hallott, az tudja, hogy ilyenkor mi szokott a folytatás lenni: néhánvan hősies elszántsággal nekivágnak a magasságnak, de a tömeg javarésze, feladva a küzdelmet, átcsap a mélyebb oktávában való folytatásba. Hogy ez milyen zenei hatást eredményez, arra szinte felesleges is a szót vesztegetni, különösen, ha azután a dallam további folyamán megint mindenki visszatérhet az eredeti hangmagasságba. Ezáltal a legszebb dallam is összetöredezik és az ének, ahelyett, hogy az emelkedettség és áhítat hangulatába vezetne, inkább botránkozás forrásává lesz. Az itt vázolt képhez azonban rendszerint hozzátartozik valaki, aki az ének sorrakerülésekor elszántan belevág kapásból az éppen a torkán kikívánkozó hangon az énekbe s az első néhány hangot elsietvén, kitartja az első arra alkalmas hangot, várván, hogy azon * E rovat kéziratai dr. Gárdonyi Zoltán tanár új címére (Budapest, IX, üllői-út 121. sz.) küldendők. «
