Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 12. szám - Kántori rovat - A kántori fizetések visszaállítása
2S4 KÁNTOR[ ROVAT*1 A kántori fizetések visszaállítása Az evangélikus tanítóság lelkében annak idején bizonyos fokú- elégedetlenséget váltott ki a kormány azon intézkedése, hogy a fizetésrendezések kapcsán a tanítói munkaidőn kívül és azon felül végzett kántori munka helyi javadalmazását a tanítási törzsfizetésbe beszámította és így a kántorokat egy bizonyos bevételi többlettől megfosztotta. A kormány ezen intézkedése régi, ú. n. „szerzett“ jogokat borított fel és nem jó hatást gyakorolt egyházi zenénk további céljainak művelésében. Az egyházak u. i. a legtöbb helyen már régen belátták, hogy az egyházi énekvezetés és különösen az orgonálás, valamint az orgona gondozása olyan speciális ügy, amelyet nem lehet „soros“ tanítókra bízni, mert egyrészt a község perifériáin lakó tanítók a templomba és templomból való elvonulással a tanítási időből sokat mulasztanának, másrészt nem tudhat közülük mindenki jól orgonáim, harmadsorban — ebből kifolyólag — a gyülekezet éneklése sem lehetne egységes. Végül, miután az orgona gondozása is ellene szól a „soros“ rendszernek, a legtöbb egyház megválasztott két kántort, akik hetenként felváltva orgonáltak, vezették az éneket és a hozzájuk beosztott magasabb osztályú gyermekeket (akkoriban V— VI. o.) rendszeresen felvezették a templomba, s beleszoktatták a gyülekezeti éneklésbe. A kántorok ezen elfoglaltsága túlnyomó részben tanítási időn kívüli időre esett, (ünnepek, vasárnapok, nyári szünidő), részben hétköznapokra, tanítási órák előtti időre és csak a téli hónapokban vett el 1—1 félórát a reggeli foglalkozásból, de ez is a hittani órák rovására történt. Amíg tehát egy kántorsággal nem foglalkozó tanító szabadon rendelkezett idejével, addig a kántortanító egész nyáron le volt kötve, vasárnapjain is „dolgoznia“ kellett, méltányos volt és igazságos, hogy ezt a többletmunkát az egyház valamiképen honorálja. így keletkeztek a külön és kifejezetten „kántori“ javadalmak, amelyek jól megérdemelt ellenszolgáltatásai voltak a kántori munkának. Sokakat ez a plusz-fizetés vonzott a kántorságra az igaz, de amellett teljes ambícióval igyekeztek tanulni és a gyakorlat maga is kinevelte bennük a jobb ízlést, a fejlettebb összhangzattan! készséget. így megérdemelték a kántori többletet. A kántori fizetések beolvasztásával azonban megváltozott a helyzet. Az „ingyen munka“ senkit nem vonzott, aki csak tehette, megszabadult tőle. Akinek meg kántorizálnia kellett, abban az igazságtalan fizetési elrendezés gyakran kiölt minden igyekezetei. „Miért tanuljak? Minek gyakoroljak? Miből vegyek hangszert a 6—9 pengős búzaár mellett? Ingyen orgonálok — ne nézzék hát hogy ,ho- * VII. * E rovat kéziratai Peskó Zoltán tanár címére küldendők. (Budapest VII. , Rottenbiller-utca 10.)
