Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 9. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész
206 Minden reményünk megvan arra, hogy itthoni fronton teljesített munkánk éppen olyan hasznos tényezője az egész nemzet jövendőjéért vívott küzdelemnek. mint a hős honvédek dicsőséges harca a bolsevizmust legyűrő fergetegben. M Emlékezzünk! Múltba tekintő szemünk két nemzeti nagyságunk alakján akad meg, akik önzetlen munkával, izzó hazaszeretettel és egyéni kiválósággal dolgoztak a haza felvirágoztatásán. Emléküknek áldoz a kerület tanítósága is ama nevezetes évfordulón, amelyet az egész nemzet megünnepelt. Legyen a mi megemlékezésünk a tisztelet, hálaadás ünnepe. Körösi Csorna Sándor a magyar szívósság, kitartás és a nemzeti eszmékért küzdő, önzetlen hazafi példaképe. Pedagógus, aki testi fáradságot nem ismerve, szegény sorsot vállalt, s egész életét feltette a kitűzött cél érdekében, hogy szolgálja életével a magyarságot. Aszkétái magányában, éhezve és fázva, sokszor betegen is dolgozott a tibeti nyelvtan elkészítésén, s munkájával az egész világ elismerését kiérdemelte, s a magyar névnek becsületet szer- zett.Halálának 100. évfordulóján hálát mondunk Istennek, hogy őt nekünk adta. Tessedik Sámuel mezőgazdaságunk apostola. Nemcsak úttörő, hanem lelkes papja az Alföld felvirágoztatásának. Gazdasági iskoláját Európaszerte ismerték és külföldiek is látogatták. S ha elgondoljuk, hogy a reformkorszakot megelőző évtizedekben élt és dolgozott, csodálkozva kell feltekintenünk magasztos alakjára, miképpen tudott szembeszállani korának maradi- ságával, kortársainak rosszindulatával és irigységével. A szarvasi ev. gyülekezet papja volt a szó legeszményibb értelmében, mert nemcsak szóval, hanem cselekedettel szolgálta népét, egyházát, hazáját. Születésének 200. évfordulóján nemes alakja a halhatatlanok panteonjában . áll és példát mutat nekünk. Emléke örökké élni fog az evangélikus tanítóság lelkében. Ünnepeljünk! Háborúban élő nemzet vagyunk. Az idősebb nemzedék már a második világháború terhét hordozza. Bár messze tőlünk tombol a harc, mégis láthatatlan szálak fűznek össze bennünket a küzdő katonákkal. Lelkünkre felhőként borul rá a nemzet nagy gondja, terhe. Ünneplésünk szükebb körre szorítkozik, amikor azokról a kartársakróL emlékezünk, akik a tanítóság érdekében munkálkodnak és mi őket családi körünkben vesszük körül szeretetünkkel. Most egy éve választotta meg egyesületünk egyhangú határozattal elnökévé Ludván Sándor celldömölki kartársat. Nagy örökséget bízott rá a kerület tanítósága, Sass István, Krúg Lajos és Grieszhaber E. Henrik örökét. S amikor féltő gonddal helyezi kezébe ezt az örökséget, tudja, hogy méltó vezetőt állított az egyesület elnöki tisztébe, aki rátermettséggel, ügybuzgósággal és fiatalos lendülettel irányítja az egyesület hajóját. Hisszük, hogy 1941. október 2-ika határkő az egyesület életében, melynek ívelése évtizedek óta felfelé tart, s ezután is emelkedő irányban fog továbbhaladni. Több kartársunkat érte kitüntetés. Mindig boldog örömmel vesszük tudomásul a jól megérdemelt elismerést úgy is, mint az egyéni munkásság jutalmazását, de a kitüntetett tanítóban egyúttal a tanítótársadalom megbecsülését is látjuk. Weltler János győri kartársunk a Wlasics-díjat kapta közéleti munkásságának elismeréséül. Kertai Jánost a Magyar Tanítóegyesületek Egyetemes Szövetsége egyik alelnökévé választotta. A Julián-egyesület a magyar nyelv sikeres tanításáért a következő kartársakat jutalmazta: Kovács József kaposszekcsői, Gémesi Sándor szabadi, Vida Ferenc balfi, Gats Sándor soproni, Schrantz Ottó bonyhádi, Gáspár József majosi, Antal Sándor gyönki, Halász Ármin kalaznói tanítót. Igazgatói címmel tüntette ki Püspök urunk: Németh Lajos szergényi, Szász András mencsnelyi tanítót. Kuszák Istvánt a végvári munka elismeréséül a TESz soproni kerületének közművelődési szakosztálya elismerő oklevéllel tüntette ki. A VII. fizetési osztályba jutottak: Mészáros Gyula csóti, Cseplák János bakonycsernyei kartársunk. Ünneplésünknek örömét átsuhanó felhőként homályosítja el a vasi közép egyházmegye éléről távozó Zongor Béla kormányfőtanácsos,, esperes nyugdíjba vonulása. Mindenkor a tanítóság igaz barátja volt és nemcsak
