Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 8. szám - Hírek - Kántori rovat - A „Jaj, de bús ez a ravatal..keletkezése
kívánt. így most háromféle tagozatúvá vált az oktatás, mert vannak tiszta magyar osztályok is. Ha bizonyos helyről nem izgatnak rábeszéléssel, csábítással, erőszakkal, sokkal több szülő adta volna gyermekét a vegyes tagozatba, mert ez felel meg a legjobban a nép érdekeinek. Az évkönyv tanúsága szerint így is igen lelkes, sikeres munkát végzett ez ősi, nagymúltú népiskola. A vallásos, hazafias, értelmi, esztétikai nevelés és testnevelés kérdéséről beható tájékoztatást nyújt az igazgató s közli az év fontos adatait. S. HÍREK Nyaraljunk révfülöpi üdülőnkben! Bejelentéseket előre kérjük. Tagoknak kedvezményesen 6 P és 10%> kiszolgálási, továbbá 24 fillér üdülődíj ellenében adunk teljes ellátást. Liszt-, kenyér-, cukor- és zsírjegyek elho- zandók, valmint közellátási igazolvány . Tízéves találkozó. A soproni tanítóképzőben 1932-ben végzett növendékek július 6-án tízéves találkozóra jöttek össze az intézetben. Öten jelentek meg, közülük ketten családjukkal együtt. A Fonciere Általános Biztosító Intézet pályázatán az általa kibocsátott Biztosítási Segédkönyv felhasználására az egyik — 25 P-t kitevő — pá- lyadíjat országos egyesületünk titkára, vitéz Szügyi Károly rákoskeresztúri igazgató nyerte. A vasi középegyházmegye új esperesét: Rónai B. Gyulát a július 2-án Szombathelyen tartott közgyűlés iktatta hivatalába. Ez alkalommal az egyházmegyei Tanítóegyesület nevében Bánó Ádám új elnök üdvözölte az új esperest. KÁNTORI ROVAT* ** A „Jaj, de bús ez a ravatal..keletkezése Lapunk folyó évi júniusi számában Benedek Vince illusztris győri ny. igazgató néhai Berecz Imre evang. egyh. karnagy életét ismertette a patriarchal kor derűs magasságából pillantva vissza a múltba. Ismertetésében Berecz Imrét teszi meg a Jaj, de bús ez a ravatal = Ó nagy Isten sok a vétkem dallam szerzőjéül. Ezt a dallamot — téved Benedek Vince jóhiszeműen — nem Berecz Imre írta. Eredetileg kát. Mária-ének a Tarkányi, Zsasskovszkyak szerkesztette Kát. Énektárban (1855. 177. sz. a. De septem doloribus B. V. Mariae.) — O quot undis lacrymarum, quo dolore volitur = Fájdalomnak ünnepére jertek, Jézus hívei. Zsasskovszky Funerable- jában is ott van (1879). Valószínűleg Berecz Imre, vagy valaki ismeretlen evang. zenész, Mindszenthy Gedeon (1829—1877) egri kát. tkint. igazgató hatszoros gyászszövegére: Jaj, de bús ez a ravatal (Dtúli ékkv. 559) alkalmazta a Zsasskovszky-dallamot, úgy, hogy a a dallam 5. sorát modulálta a 6.-ba s hozzá írta még a 7., 8. sort. Át is írta férfikarra. A győri használatból terjedt el a dalárdák révén országszerte. így született meg a „Jaj, de bús ez a ravatal” dallama. Tiszántúl ma is dalárdás temetéseken gyakran felhangzik a dalárdák ajkáról. A Mindszenthy-szöveget más szerzők is megzenésítették: a Zsasskovszkyak, Beleznay Antal, Hódossy Béla, Seyler * E rovat kéziratai Peskó Zoltán tanár (Bpest, VII., Rottenbiller-utca 10. szám) címére küldendők.
