Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 7. szám - Kántori rovat - Őrségváltás
168 KÁNTOR! ROVAT*» Őrségváltás Gárdonyi Zoltán, a kántori rovat vezetője, új munkaköre és elfoglaltsága miatt a kántori rovat vezetéséről leköszönt. Az Országos Evangélikus Tanítóegyesület Elnökségének megbízásából a rovat •vezetését átvettem. Amikor a vártán álló őrség átadja helyét az újaknak, számba veszi az elmúlt eseményeket. A mi kántori rovatunk is ilyen várta, a kántori ügyek őrhelyé, őrsége a rovatvezető és munkatársai. Amikor az őrséget az Országos Evangélikus Tanítóegyesület Elnökségének megbízásából átveszem, nem mulaszthatom el, hogy e helyről is köszönetét ne mondjak Gárdonyi Zoltánnak. A rova\t megalapításánál az a szempont vezetett bennünket, hogy legyen a kántor súgnak egy sajtóorganuma, ahol ügyes-bajos dolgait szóvá teheti. Eddig is rendelkezésre állott a Népiskola a kántorságnak, láttuk azonban, hogy az itt-ott megjelenő cikkek sokszor személyes harccá fejlődneky melyek csak fogyasztják a kántorság egymásközti jóviszonyát és külső tekintélyét. A hiányos zenei felkészültség miatt sokszor meddő volt a vitázók harca. A rovat célja, hogy a problémáknál állást foglaljon, irányt szabjon, a rovatvezető legfőbb kötelessége, hogy a kántorság tekintélyét megvédje még egyesek érzékenysége árán is. Csak olyan cikkek íródhatnak, amelyek a kántorság egyetemének szolgálnak. Gárdonyi Zoltán legfőbb érdeme, hogy higgadt, tárgyilagos bírálattal választotta meg a rovat hangját. A zenei melléklet megszerkesztésénél igyekezeti az új magyar zenei értékeket megszólaltatni. Nem egy kórus a kántori rovatnak köszönheti megszületését. Gárdonyi Zoltán, ha meg is válik a rovat vezetésétől, továbbra is munkatársa maradt. A kántori rovat megindítóba a legkedvesebb gondolatom volt,, kezdettől fogva munkatársa voltam. Gárdonyi Zoltánnal sokszor megbeszéltük a rovat ügyeit, de vezetését nem kívántam, mert mások munkába állítása többet jelentett. A rovat irányvonala nem változik, célkitűzése a fent elmondottakon kívül: szolgálni az egyházi zenének és a kántorságnak, irányítani a kántorok továbbképzését, megteremteni az egymást támogató kollegiális viszonyt. Felkaroljuk mindazokat a cikkeket, amelyek az istentisztelet formájáról, orgonajátékról, éneklésről, orgonaépítésről szólnak, de foglalkozik az iskola énektanítással is, távolabb mindazokkal a zenei ügyekkel, amelyeknek közvetlen, vagy közvetett kapcsolata van az egyházi muzsikával. A rovat zenei mellékletét tovább folytatom. Mint gyakorlati karmester, olyan kórusokat kívánok közölni, amelyeket a kisebb igényű énekkarok is képesek előadni. Első sorban a magyar karirodalmat kívánom tovább fejleszteni, de ha közöttük alkalmas nem akad, nem magyar zeneszerző műveihez folyamodok. Csak zeneileg értékes művek jöhetnek tekintetbe, silány művek, még ha magyar szerzőtől is vannak, akkor sem jöhetnek számításba. A cikkekkel való tovább* E rovat kéziratai Peskó Zoltán tanár címére küldendő. (Budapest, VII., Rottenbíller-utca 10.)
