Evangélikus Népiskola, 1942

1942 / 1. szám - dr. Garai József: A gyermektanulmány, a tanító és a tanítás

13

mindama mozgásokat, tevékenységeket, amelyeket az írás közben véghezvisz,

b) a tárgyat, az írást tanulmányozzuk és azt elemezzük.

A legtöbb módszerben ott van a hiba, hogy a tárgyat és nem az író alanyt nézik. A betűk elemzésében pedig technikai módon járnak el. A betűknek megállapítják a nehézségi sorrendjét és ily sorrendben tanítják azokat. De a felnőttek állapítják meg azt a nehézségi skálát és semmi objektív bizonyítékunk nincs arra vonatkozólag, hogy a gyermek skálája is ilyen-e? A gyermektanulmányozók ehelyett az első módot választották és az alanyt, az író gyermek mozdulatait tekintették kiindulópontnak. E célból az íráshoz szükséges kézmozdulatokat vizsgálták és voltak, akik olyan gyakorlatokat találtak ki, amelyeknek látszólag semmi közük sincs az íráshoz, mégis az íráshoz szüséges összes mozdulatokat, az íróeszköz használatának módját is jól fejleszti. A nagy olasz nevelőt, Montessorit, e meglátás vezette a spontán írás megalkotására. Az előkészítés megkönnyítésére a betűket végigtapinttatta a gyermekekkel. E célból 8 cm magas és V2 cm vastag, fából készített írott betűket kaptak a gyermekek. Hogy pedig a magán- és mássalhangzók megkülönböztetését megkönnyítse, az előbbieket pirosra, az utóbbiakat pedig kékre festette. Majd kartonpapírosdarabokat vett elő és ugyanolyan nagyságú és. színű betűket festett rá. Ezután minden betűhöz készített egy képet, mely oly tárgyat ábrázolt, amelynek neve ugyanolyan betűvel kezdődik. A tárgy képe fölött nagyobb alakban az írott betű volt elhelyezve, a tárgy mellett pedig igen kis alakban a nyomtatott betű. A kép a betű emlékezetben való tartását segítette elő, a nyomtatott betűalak pedig a nyomtatott szöveg olvasására szolgált mintegy gyakorlatul. Nála a betűk megismertetése egészben, azonban a szavak írása betűkből összetéve történik. Az olvasás és írás megtanításánál a frázisból indul ki (hangsor), az egyes fokozatok pedig ezek:

a) Teljes cselekvést kifejező mondat olvasása;

b) Szavak elvonása és végül megfelelő hosszú idő elteltével

c) Szótagokra és hangokra való bontás.

E módszert elsőnek 1527-ben Ickelsamen hirdette, de Rousseau Basedow, Pestallozi is e módszer hívei. Az első, teljesen kidolgozott ily módszer Jacototól származik. Német követői, mint pl. Vogel. az ú. n. normálszavasmódszert alkotják meg. Hazánkban Dreisznger e módszerszerinti abc-s és vezérkönyvet írt. E módszer tehát újnak nem mondható. Eljárásának lényege: az egész frázis lerajzolása, melyből azután kiválasztanak egy meghatározott betűcsoportot vagy betűt. Majd olyan szavakat' írnak le, melyekben ugyanolyan betű szerepel. Lélektani alapjuk: a betű elvonása a szóból és csak azután a betű írásának megtanulása. Itt nincs szükség arra, mint az ana- litikus-szintétikus eljárásnál, hogy értelmetlen szótagokat, betűcsoportokat írjanak. Természetes, hogy a globális módszer mellett sok gyakorlás szükséges, mert különben — mivel a szétbontás csak elég későn következik be — a gyermekek helyesírási készsége is igen gyenge lesz.

Az írásban kétféle mozgás tapasztalható: 1. a betű alakját ala