Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 5. szám - Ismerünk!
Cegléd, 1942 május hó. XLVIII. évfolyam, 5. sz. EV0N6ÉLIBDS NÉPISKOLA AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA Felelős szerkesztő : Felelős kiadó : SOMOGYI BÉLA ÖZV. KISZELY JÁNOSNÉ MEGJELENIK HAVONTA. Szerkesztőség: Sopron, Evangélikus Líceum és Tanítóképzöintézet. Képezde-u 14. Telefon : Sopron, 106. Kiadóhivatal : Cegléd, V. k., Batlhyány-u. 24. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR: ' Egész évre . . 10'— P, fél évre 5'— P Postatakarékcsekkszámla : 42.523 Ismerünk! I. Kor. 11, 17—22. Húsvét küszöbén egy városi utcán a tolongó járókelők lélekmezején ugyancsak széles rendet akart vágni egy biztos lépéssel siető munkásember jól érthető társalgással, amikoris két társának röviden és velősen fejtegette a modern húsvéti hit lényegét: „Feltámadás?! — Mese, mint ezek a kirakati nyulak és cukortojások. Mit is csinálna ennyi emberrel és hol férne el az a sok ember, ha valamilyen Isten tényleg fel tudná támasztani mindazokat a lelkeket, akik csak a Földön kezdettől fogva éltek?'’ — Máskor szó nélkül hagyhattuk és az eszéhez értettük, ha valaki ilyen bárdolatlansággal rontott emberek közé. Ma meg kell állnunk az ilyen szökőforrás előtt, mert a tagadásnak ez a szelleme a. két legnagyobb földi birodalom, a Szovjetunióban és az USA sokmilliós hadseregében, baktériumokban, húsban, vérben, tankban, gránátban megtestesülve tör az életünkre. Betelt az idő újból. Lezáródik a reformációval kezdődött világkorszak. Az érett kalászok betakaríttatnak a csűrökbe. A szőlő bitorlói a Fiú megöletése után magától a birtokostól örökbe követelik a szőlőt. Ügy látszik: Ami biztos, az biztos. (Márk 12, 7.) De nemcsak a bolsevizmus oldalán tölti meg a tagadás elve az embertömegek bensejét. Az az ember is, aki rájön, hogy a békesség helyreállításához a fémből készült fegyverek mellé még más is szükséges, mert a sötétséget semmiféle ágyúval agyonlőni nem lehet, az az ember is kérdezőén néz a názáreti Mesterre: Te vagy-e az, vagy mást várjunk? Jézus szólj! Mert ha nem igazolod Magadat kézzelfoghatóan a feltámadott Istenfiaként, akkor a faj és vér törvényei egy bizonyos népből származó vallásalapítónak, de nem a világegyetem egyedüli Megváltójának nyilvánítanak. (Tudta az Űr, miért hagy nyitva egy ajtót Máté 12, 32.-ben.) Hiába szépítgetjük, takargatjuk a valót. Minden keresztyén felekezet anyakönyvezett tagjai magas százalékban fertőzöttek vagy a százszázalékos tagadás szellemével, vagy a feltámadáshit körüli bizonytalansággal. A tömegek várakozását ideig-óráig még fel lehet csigázni különféle módokon, de az a mód már kétségtelen, hogy amint lidércfényen senki sem sütött még kenyeret, úgy a vén Európa pislákoló Krisztushitéből nem fakadhat erő új társadalom felvirágzásához. Hogyan jutottunk a reformáció magasságából a mai mélységbe? Megnyugvást és erőt jelent; hogy Pál apostol figyelmeztetett a most bekövetkezett eshetőségre. A fenti igehely annak az egyháznak a jelképét adja, melyben külsőleg ismét minden ékesen és rendben folyik, mint Kajafás egyházában. Az Ür asztala köré való összejövetel azonban nemcsak meddő, hanem már káros is a „hívekre". Áll az asztal, az Ige tisztán és igazán szól, a szentségek az Ür rendelése szerint szolgáltatnak ki — és mégis külsőséges, gyümölcsfélén, vagyis Szentlélek nélkül való vallásgyakorlat az egész, amit
